Mandula József versei
Öngyújtópont
Csöpög az aggódó költőtoll:
„zön-zene-zön-zene-zön ”
Tudtam, hogy válaszolni fog.
Csak előbb még kiegyenesítette
a Don-kanyart, s csak azután
kezdett csöpögni újra,
a nemzetért aggódó költőtoll:
„zan-zana-zan-zana-zan ”
Sorskárogó
/ Alacsonyan szálló igék,
nyakatekert mondókák, elszólások /
Kaktusznyalóka
Szelíd tigris, vadliba, szónak hinni nagy hiba.
Lánctalpak az égre léptek
Kevés a bikavér, vírust hord a denevér.
Pennáddal írom
Ingyom-bingyom táliber, halott lesz, ki szólni mer!
Vámszedők ölelése
Ciróka-maróka, sztárügyvéd lett a róka.
Vendégarc
Egyedem, begyedem, kipakolt az egyetem…
Képmás másképp
Egy szem búza, kendermag. Gender, vagy…?
Suttogó sirám
Tente, baba, tente, megnyúznak hetente.
Senki semmi
Mese, mese mátka, utolért a szentek átka.
Árnyék
…dombocska, mért enyém a fény mocska?
Holttenger
Ég a gyertya, ég, rám szakadt az ég.
Báb délben
Csip-csip csóka, halálom csak móka…
Vihar után
/ Lap 19-re /
Szelíd hajós szelíd vízen.
Feltámadt, feltámadt!
Dehogy tudtam, dehogy tudtam!
Mikor már kár, semmit sem ér,
csakugyan hiába, alighanem késő,
még nem mindegy, még nem mindegy!
Farkasokkal táncolók
/ Kölcsönvers /
„Versek, versek erőtlenek,
szégyenkezem helyettetek.”
Költők, írók, babért kaptok,
hogyha minket elárultok.
„ Fázunk és éhezünk,
s átlőve oldalunk”,
de mi nem kutyákkal:
farkasokkal táncolunk!
Nem írok én soha többé!
/ Ahogy van, úgy lett./
Így válik az álom köddé,
forró vérem jeges vízzé.
Költők, írók, erőtlenek,
szégyenkezem helyettetek…
Látványpékség
Mindennapi kenyerünk a nyelv.
Add meg nékünk ma!
A látványpékség kirakatában
egy szélmalom-makett,egy
lisztfehér, fából faragott bábú-pék.
Országnagy lapátján egy bokrétás,
kenyérformájú nagy lufi.
A nyelv, mindennapi kenyerünk.
Ma add meg nékünk!
A bűn zaja
/ Vadonatújvilág szimfónia /
A lakatlan Éden néptelen.
Gyermekkortalan az égarcú Föld.
Okos a ravasz kígyó telefonja,
pénzkalitkába menekült a buta hit.
Megjelent a Magyar Közöny!
Bűnnel kezdődött.
Most olyan, mint annak előtte,
s olyan lesz, mint most.
Hallgat a szép, szótlan a jó.
Mindenhonnan a bűn zaja szól!
Búcsúcédula
Itt loptam,
kalmár, vidd hírül a szarkakirálynak,
mind eloroztam, amit összerakott a haza.
Tudasd véle, mihelyt a pénzük
a ládájában csörren, a haza
lelke azonnal az ölébe száll…
Tetszhalálrajz
Döglött ének, törött ágon.
Zsibvásárfia.
Sánta lábán ámokfutócipő.
Alkudozó kofa, arctalan pofa.
Lejt a pálya. Pénztenger árapálya.
„ A költészet nem való semmire! ”
Mondta Ő, a híres-neves költő.
Majd összecsukta laptopját,
és kért egy dupla whiskyt tisztán.
És Izolda…
Holnapfogyatkozás
Hátizsákutcába tévedt a vándor.
A templomhajó imazátonyra futott,
sámántánc-zenére ugrálnak a főlókötők.
Pokolgépet alkotnak a gépek.
Gazdátlan éden, sok gyerek éhen…
Kövek moccanásai, lepkeszárnyú angyalok.
A Pegazus szájában blabla-zabla,
a költők lantja árverésen.
Az ég adta földön kétségek zenéje szól egy
gazemberéleten át.
Csendre tanítja fiókáit az énekes madár.
Percemberkék ketyegnek, ütött a bolondórám.
Későre jár. Az órám megáll félúton.
A sarokban beszövi a pókot az unalom.
Egy vakreménycsillag világit rá kedveszegetten.
Mit viszek vajon a holnapnak?
Vihar előtt
Kezd beborulni.
Bárányfelhők bégetnek az égen.
A földön hallgatnak.
Csend van.
Ha vihar támad, a holt tenger
feltámad!
Ilyenkor jámbor a pásztor,
kushadnak a nyájőrző ebek.
Félek ebben a csendben.
Remegő szavaim mögé bújok…
|