Kolduló tücsök

„… adj neki minden napra bajt,

gyötörgesd kibírható kínnal –

feledkezzék meg a halálról.”

/ Ratkó József /

Hite szétdűlőben, mint rozoga

viskó jégesőben.

Nincs a zsebében egy cent se,

nem segít rajta egy szent se.

Mennyi kifizetetlen számla,

felkopik s leesik az álla!

Aszalja a hőség, nem leli a bőség.

Terítetlen asztalán nincsen tányér,

nincs teli tál. Most fogyózzak,

vagy ne egyek? Meditál.

Megteszi ebédnek, ha szikkadt

kenyeret löknek éhem ebének.

A remény teteme előtte.

/ A Senkimsincsen lelőtte./

Kopott hegedűjét nézi, a könnye

megered. Itatja hájas egered.

Hosszú álom

Kövek énekelnek, madarak dalolnak,

táncol a hegy. Riadt fészkükben

versek remegnek. Hajnalodik.

Daloljatok kövek, részeg csillaghimnuszt,

százfele törjön a csend !

Segítsetek nekem, felkelteni engem!

Nótázzatok madarak, harmatot zengjetek

szomjazó szívsivatagra!

Felkelteni engem, segítsetek nekem!

Táncoljatok hegyek, robajló léptekkel,

rengjen a föld is !

Segítsetek nekem, engem felkelteni!

Remegő versek, hagyjatok!

Hagyjatok álmodni, ne keltsetek engem!

Messzire mentem!

Kövek énekelnek, madarak dalolnak,

táncol a hegy. Riadt fészkükben

versek remegnek. Alkonyodik.

Hátszélrózsa

Ha egy tücsök arannyá lesz,

féltett vitrinkincsként élhet.

Akármilyen virtuóz volt,

lantján soha nem zenélhet!

Ha valaki királlyá lesz,

mindenkinek királya lesz.

De csak akkor szívek ura,

ha a szolgát ő szolgálja.

Ha egy haza mostohám lesz,

meglépek a nagyvilágba.

Otthon hagyott rózsakertem

nem borul  többé virágba!

Voltam

/ Presser Gábor dalára /

Voltam tégla egy-két falban,

voltam zaj egy régi dalban.

Világvégén, talpig láncban,

szólót jártam pávatáncban.

Elébem állt minden rosta,

lábamat a jog taposta.

Hátranéztem utolsóként,

s nem volt már senki mögöttem.

Éltem vízen és jártam tűzön.

Nem gyóntam, mert sok volt a bűnöm.

Jártam szakadt, s szép ruhában,

leltem kincset szívkukában.

Loptam szárnyakat, zuhantam nagyot.

Bírtam a fegyvert, s álltam a fagyot.

Nem voltam én első százban,

sosem laktam toronyházban.

Tető alatt nem volt fejem,

megváltómat majd meglelem.

Bölcsőm sem volt, sírom se lesz!

Kék szememből homok csepeg…

Az óra körbejár

Nincs aranylánca. Mutatója megkopott,

számlapja éltes.

Körbejár, ketyeg. Sokszor késik, siet is.

Éjfél van. Ütött!

A színpadon

Várok! A vágóhídon állok.

Mészárosra várok.

Dolgoznak a bárdok!

Állok! A vágóhídon várok.

Vérző fényben ázok!

Élezik a bárdot.

Várok! A vágóhídon állok.

Mészárosra várok.

Rám az éles bárdok!

Voltak álma

A voltak sokszor álmodnak rólam.

Idegosztály, roncsderbi.

Ledőlt bálvány, kihűlt sárkány.

Földhöz ragadt, ő is földi.

Sokszor álmodnak rólam a voltak.

Cédrusmagány, láncfűrész.

Nem írok, csak irtózva.

Versem kertje gyomirtózva!

Rólam sokszor álmodnak a voltak.

Uzsorások, kölcsön élet.

Alvó szavak virrasztanak,

árnyat vetnek, fényt aratnak.

Kobratáncoltató

Gólyagólyagilice,

jaj de szépen muzsikál

a nagyurunk igrice!

Rablóvár. Itt kobzosra,

dalaira, lantjára,

lenkötél, vagy arany vár.

Ki más dalát pengette,

nem a várúr nótáját,

azt a pallos nem engedte.

Nem halandzsa, nem mese!

Hírük-nevük még ma is.

Ottaholamadárse…

Holdfényszonáta

Aranyalma, ezüstféreg,

fémszívemen rozsdakéreg,

nem dobog.

Hátam mögött forralttejút,

szárnyas lovam messzire fut

az égen.

Tüzes kordén, hetykén ülök,

teliholdban hegedülök,

magamnak.

Bűnös csillag, tűzvirradat.

Küld el értem szent fiadat,

rám talál!

Tizenegyistenhit

/ Pórnépballada /

/ Grosics, Buzánszky, Lóránt, Lantos

Bozsik, Zakariás, Budai II.,

Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Czibor /

/ Magyarország – NSZK 2 – 3 /

Bern,1954.07.04.

A sáros gyepen döbbenet,

az elázott lelátókon őrület.

Kikaptak! Eladták? Kikaptak? Eladták!

Kikaptak! Eladták! Kikaptak? Eladták?...

A haragos szemekben felhőszakadás,

a viharos égen hullócsillagok...

2019.07.04.

Ünnepi fényben

Nem a gyökér, nem a levél.

Nem a tüske, nem az ág van

ünnepi díszben.

Csak a virág, csak a szirom.

Csak a világ, csak a sírom…

Szentképfestő

/ Heten voltunk /

Hűs temlompad. Pár öreg pór.

/Bagoly boglya./

Kérünk Urunk: szabadíts meg!...

Fohászkodtunk.

Ima után, mikor gyónni

letérdeltünk,

zörgött csontunk, mint kórólevél

forró szélben.

Kövek nyelvén

Ahol sosem volt út, mindig arra mentem.

Bár megfogadtam, hogy soha,

egyszer mégis hátra néztem.

Szívem lett, mint Lót neje kő. Egy völgyben

várt az éjszaka. Ott lepihentem. Mellettem

tüzet gyújtott a hiány, a semmi hordta rá a gallyakat.

Hogy meg ne fázzak, az üresség betakart.

Mély álmomban, valamiről sokáig,

kövek nyelvén beszélgettek a magas hegyek.

Könyvhétvége

Ahol a szép szó nem kell senkinek,

ott előbb-utóbb senki sem kell senkinek!

Lángol a lelkek Szaharája. Lobog.

Elégnek benne a könyvek.

Isten szeméből hullanak a könnyek.

Oltani. Nevet rajta a tűz! Kacag.

Védtelen őrangyalok bámulnak a füstre.

Csapkodó szárnyainkra a gravitáció.

A győztes

/ Mindent visz?/

Az ütközet előtt felöntött a garatra,

s elbujt a tüzgolyózápor elől.

Csontrészegen átaludta a harcot.

Őrült csatazaj lármázta fel:

Győztünk, győztünk győztünk!

Kitántorgott az üvöltöző harcosok közé,

s azt sem tudva ki győzött,közéjük

vegyült,s velük együtt ordibálta:

győztünk,győztünk,győztünk!...

Ujjé a Ligetben

Civilizáció, bankinkvizíció.

Rabláncreakció!

Harangoztak. Ebédidő.

A kilakoltatott költő a Ligetben,

családjával szonettet etet.

A legkisebb már kétszer szedett…

Csendéletrevaló

/ Áttetsző blues /

Lombtalan fa száraz ága

takargatja,

tiszta ablak kitárt szárnya

elhallgatja.

Üvegtemplom kupolája

rejtegeti.

Kristálypohár csobogása

eltünteti.

Kóbor angyal keze dob rá

varázsfátylat,

azzá lesz kit ember többé

sose láthat…

Álarcosbál

Romboló hóbort.

Semmim van! Mindért jó bort!

Maszkot a maszkra!

806

/ Dráma két sorban /

„És aki száz meg százezert rabol,

bírája lesz annak,akit a szükség

garast rabolni kényszerített.”

/ Katona József: Bánk bán /

Történt: 1213-ban.Dráma volt! Rémkép.

Nyolcszázhat éve. Dráma! Rémképráma.

Egy hét

/ A rácsok előtt /

Hétfő. Csak üres lé főtt.

Kedd. „ Amit főztél, azt edd!”

Szerda. Jött egy sötét verda.

Csütörtök. Hang nélkül üvöltök.

Péntek. Rám égett bélyeg.

Szombat. Vihetem szabadságomat.

Vasárnap. Nem kellek tanárnak!

Elporoszkált egy hét.

Tétován, a hét lován.

Hátra se nézek, megyek utánuk…

Falvédővers

/A bíbor, a fehér és a fekete. /

Bíborpalást száll az oltár felett,

lebegni visz sok fehér gyermeket.

Messze van

Messze van, mint az első pillanat

a végtelen térben,mint az utolsó

a megszámlált időben.

Már bűntelen.

Aki nincs, annak vétke sem lehet.

Már messze van, mint az első pillanat,

mely fénylombba öltözött

egy éjsötét erdőben.