Tisza túra nyelvésztalálkozó Tuzsér 2010. 155 kilométer a Tiszán      A DUE lelkes csapata minden év augusztus elején kenutúrán vesz részt Tiszabecstől Dombrádig. A Tisza vízállása volt már olyan alacsony, hogy a fennakadtak a kenuk, s kézzel kellett őket átemelni, s volt olyan magas, amikor csak az áradástól elzárt Túron, mint egy arborétumban lehetett evezni. 2010 augusztus elején magas volt a vízállás, a tengerpartot idéző homokpadok eltűntek, a hajók szinte röpültek, a kikötések komoly kormányzási manővereket igényeltek. De esténként a kempingek továbbra is hangosak voltak.    Szatmárcsekén retrodiszkó, Tivadarban néhány pityókás középiskolás, Gergelyiugornyán, a Tisza parti Las Vegasban egymással feleselő karaokék, Tiszamogyoróson egy boldogságról elnevezett delfin utazási iroda autóval érkező, és egész tábort dalaikkal terrorizáló társasága gondoskodott az abszolút tiszai csönd megtöréséről, és az evezősök álmának megzavarásáról. Tuzséron már csönd volt. A DUE egyik kenuját Balázs Géza, a másikat Görög Márton kormányozta, a bennülők pedig biztonságban megérkeztek: Balázs László, Dede Éva, Tóth Rita.   Dr. Balázs Géza Tovább…

Kisvárdai Városi Könyvtár - Könyvtári csevegés Bakajsza András íróval

Kiállítás a névadóról a záhonyi kollégiumban Születésének 90. évfordulója alkalmából életútját bemutató tárlattal is megemlékeznek az intézmény névadójáról a záhonyi Dr. Béres József Kollégiumban. A Záhonyban született neves tudományos kutató életében szoros kapcsolatot tartott fenn a diákotthon tanulóival és nevelőivel. Szeifried Zoltán grafikus-festőművész, aki tagja a záhonyi székhelyű Tiszakönyök Művészeti és Kultúrális egyesületnek is,  45 db képből álló kollekciója a jeles feltaláló életútját mutatja be grafikákon a közönségnek. A tárlat ünnepélyes megnyitására március 3-án, szerdán 15,30 órai kezdettel kerül sor a Kandó Kálmán Közlekedési Szakközépiskola, Gimnázium és Dr. Béres József Kollégium aulájában. A kiállítást Szivák Gábor a kisvárdai Városi Könyvtár igazgatója nyitja meg, az ünnepi műsorban Lesku Alexandra kollégista és az intézmény kamarakórusa működik közre. A tárlat képei március 24-ig tekinthetők meg a határvárosi kollégiumban. Kapcsolódva az évfordulós kiállításhoz, bemutatásra kerülnek a művész által a "Magyar nyelv éve, 2009." alkalmából a leghíresebb magyar költőkről és írókról készített portré-sorozat fotóreprodukciói is.

Aktuális Program 2009-év      Tiszakönyök Tükre című újság 2009. decemberi száma (2009. a Magyar nyelv éve program előadásai)

Kedves és Tisztelt Közönség!   Quo vadis Domine?– Hová mégy, Uram? – Hangzott el 2000 évvel ezelőtt Pál apostol szájából a kérdés. Bízom benne itt, ma, és holnap, Dombrádon sokan válaszolják, Szeifried Zoltán kiállítására. Nagy örömömre szolgál, hogy eljöttek Pál apostol élettörténetét bemutató grafikai tárlatra. Tematikus ez tárlat, melyet kettős kötődéssel tekinthet meg a látogató. Egyrészt vallásos buzgósággal, másrészről műértő szemmel. Mind a téma megválasztása, mind pedig annak kivitelezése, visszaadja az alkotóművész habitusát, lelkivilágát. Szeifried Zoltán mélyen vallásos művész. Hívő ember. Hisz Istenben és hisz az emberben. Nemcsak hittel, hanem vallásos szeretettel kötődik az Istenhez és az emberhez. Éppen ezért vállalkozik újra és újra azoknak a szenteknek a bemutatására, akik maguk is ezt vallották, ezért tettek és ezért dolgoztak. Ezzel szembesít bennünket Árpádházi Szent Erzsébet, Battyhányi-Starttman László, Brenner János, most Pál apostol életével. Joggal tehetjük fel a kérdést: Mi üzenete lehet egy kétezer évvel ezelőtt élt és alkotó embernek korunkhoz? Vajon nem vált maga is bálvánnyá a kétezer esztendő szentimádásában? S bátran válaszolhatjuk, nem. Pál apostol, vagy, ahogy eredi néven illették Saul, jó katona volt. Hitt a fennálló birodalomban, hitt a fennálló társadalmi rendben. Hitte, hogy a hatalmon levők jók, s a nép boldogulásáért mindent megtesznek. Hitte, hogy a hatalmon lévők szava az egyedüli út a boldoguláshoz. Hitte, hogy a világ egyedüli lehetséges rendje az, ami fennáll, ahol az életet a jog, a pénz és piac szabályozza, ahol természetes a gazdag és szegény, ahol a rabszolga csak beszélő szerszám. Saul, mondom, jó katona volt. Saul ugyanakkor több volt, mint jó katona. Hitte, hogy ezt a világot védelmezni kell. Hitte, hogy azok, akik mást akarnak, mint a REND, azok zavargást, lázadást, pusztulást hoznak arra a világra, melyet őnéki védelmeznie kell. Nem parancsból, hanem meggyőződésből. Nem értette, mit akarnak a keresztények. Nem értette meg a mélyből felcsapó, és egyre erősebb igényt a változásra. Nem értette, hogy mitől nő, és terjed Jézus hite, miért tűrik el a keresztények a megaláztatást, miért vállalják a kínokat, miét nem félnek a megkövezéstől, a kereszttől, a Haláltól. Nem értette, csak érezte az erőt. Vajon hány kérdést tett fel magában? Hány kérdést válaszolt meg, hogy azután újra és újra feltegye magának ugyanazokat? Hány álmatlan perlekedés folytatott le önmagával a jó katona, mielőtt a damaszkuszi útra lépet? Tízet, százat, ezret? Ki tudja? S vajon mi magunk is, hányszor léptünk rá a damaszkuszi útra? Hányszor álltunk meg, hányszor fordultunk vissza? S hányszor mentünk el a fény, a látomás mellett, szemünket a földre szegezve? Mert kényelmesebb lehajtott fejjel menni, kényelmesebb a földre hullajtott morzsákat felszedni. Biztosabb láthatatlanként a tömegben morgolódni, s behódolva köveket ragadni. S magát a követ eldobni arra, aki épp értünk, az emberekért emelt szót. Mert a költő szavaival élve „Nem elég a jóra vágyni, a jót akarni kell!” Igen. Mindenki a jóra vágyik. A jóra, ahol jólét, béke és nyugalom az úr. Ahol nem hét napot robotol az ember, ahol a félelem nem úr a lelkeken, ahol gyógyír nem megfizethetetlen álom, ahol valóság az Ige szava, Kelj fel és járj! Nézz fel és láss! S vajon hányan és hányszor futottunk el a kihívások elől? Hányszor próbáltuk megkerülni a sorsot, hányan menekültünk el „Rómából” Pállal együtt? S hányan mertük feltenni a kérdést: Hová mész Uram? Vajon csak az Istennel való találkozás az egyetlen, ami visszafordít bennünket a helyes irányba? Bízom benne nem. Saulból – Paul lett. Pál, aki meg-megszökik a rá váró feladat terhe elő, s lassan ébred tudatára annak, hogy azért vagyunk a világon, hogy tegyünk érte valamit. Folytatva Váczi Mihály gondolat sorát: „De nem elég akarni, tenni, tenni kell. Mert az élet értelme nem a hatalom, nem a pénz, hanem az ember. Hiszen a keresztény tanítás szerint oly annyira szerette Isten az Embert, hogy önnön fiát áldozta fel érte. A bűnös emberért, aki máig vesz, ragad, aki elfelejtette, mit jelent a miénk, aki vagyon sokasága között elveszett magányos lélek. Pál apostol ezért a lélekért szállt harcba, hogy újra társas lény legyen, hogy az értékmérő ne az arany, ne az ezüst, a pénz és tőke legyen, hanem a szeretet, az együttérzés, a közös akarat. Érezze a valahová tartozást. Érezze a gondoskodást. Érezze, hogy az élet nem szolgaság, nem robot, nem magányos út, hanem öröm és boldogság. A Pálfordulás nem köpönyegforgatás, hanem olyan értékek felvállalása, amelyek az emberről szólnak. Éppen ezért vállalkozott kiállítóművészünk Pálnak, az apostolnak, az embernek a bemutatására. Műértő szemmel nézve a kiállítás képeit egy nagy tudású, biztos kezekkel dolgozó művésszel nyílik találkoznunk. 40 kép, fekete – arany technika. Jellegzetes, egyedi vonalvezetés, precizitás, mondhatnám úgy, ahogy már megszoktuk tőle. Megjeleníti Pál apostol életének legfontosabb állomásait. Láthatjuk őt, mint a hatalom hirdetőjét, s láthatjuk a kiszolgáltatott embert. Láttatja a művész látomásait, s láttatja mint igehirdetőt. Mert Pál, a művész akarata szerint is, tettre késztet, figyelmeztet, hogy nekünk, mindannyiunknak tenni kell. Vitáznunk kell önmagunkra, a világra, hogy ha majd saját bíráink elé kerülünk, mi is tudjuk a válaszokat, mint Pál apostol egykoron, hogy tudjuk, hogy honnan indultunk, hogy hová megyünk. Ne keljen kérdeznünk: Quo vadis Domine? Szivák Gábor

Nemzetközi anyanyelvi konferencia Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében Szép sikerrel szerepelt az  Ismeretterjesztés és Környezetkultúra Kollégiuma "A magyar nyelv éve" alkalmából elindított meghívásos pályázatán a záhonyi székhelyű Tiszakönyök Kultúrális és Művészeti Egyesület. Már önmagában az is a hét éve alakult, felső-szabolcsi képzőművészeket, irodalmárokat, publicistákat, tanárokat, művelődési menedzsereket és a Dr. Béres József Kollégiumot, mint intézményi tagot tömörítő egyesület munkájának elismerését jelenti, hogy a "tízek társaságában" olyan rangos szervezetek és intézmények között volt a meghívottak sorában, mint például az Anyanyelvápolók Szövetsége, a Nyugat-magyarországi Egyetem, a Magyar Nyelv Barátainak Egyesülete, vagy éppen az Eszterházy Károly Főiskola. A térségi szerepet betöltő egyesület a Magyar nyelv és kultúra Észak-kelet Kárpát medencében elnevezésű komplex programjára 1,6 millió Ft pályázati támogatásban részesült. A projekt központi elemét a kárpátaljai, felvidéki, erdélyi és hazai szakemberek részvételével novemberben tartandó három napos konferencia és annak kísérő programjai képezik. A rangos külhoni előadók mellett olyan neves hazai szakemberek tartanak előadást a konferencián, mint Pomogáts Béla akadémikus, Balázs Géza nyelvészprofesszor, az ELTE tanszékvezetője, vagy Szayly József, a Magyar Rádió elnökhelyettese. - Háda Zoltán -

Kiállitás megnyitó

Szeifried Zoltán 50 éves          Eltelt az életedből 50 év. Ugyanennyit már nem vagy köteles végigélni, de ez csak tőled függ. Azért, hogy bíztatást kapjál ahhoz, hogy még érdemes élned meginterjúvoltam egy pár híres embert,„elő kollégáidat”munkásságodról. Az, hogy ezeket az embereket milyen úton-módon sikerült nyilatkozatra bírnom, az legyen az én szülinapi meglepetésem.   Az Altamirai barlangi falfestő: Nem tetszik Szeifried Zoltán festészete. Nagyon elvész a részletekben. A mi korunkban nincs szükség ilyen aprólékos kidolgozásra, ha mindegyikünk ilyen részletgazdagon festene, éhen halna a törzs, mielőtt vadászatra kerülne sor. Mózes: Ügyesen festett az a Zoli Ben Júda gyerek, de gondolja meg addig kellett tartanom a Vörös tengert kinyitva, amíg Ő el nem készül a festménnyel. Bevallom a végére már zsibbadt egy kicsit a kezem, de az utókor legalább látja majd, mit tettem. Néró: Szerettem volna egy szép festményt arról, hogyan eszik az oroszlánok a keresztényeket. Pályázatot írtam ki, de nem jelentkezett rá senki, pedig hallottam arról, hogy Nostrum Zoli milyen átéléssel tudja megjeleníteni a vallásos témákat. Lehet az rettentette vissza, hogyha nem tetszik a kép a festő is a többi sorsára jut. Mondja meg neki, pályázzon nyugodtan. Leonardo da Vinci: Az anatómiában nem versenyeznék vele, de a repülésben úgyis én lennék a győztes. Michelangelo: Szerencse, hogy nem volt a kortársam. A pápa biztos neki adta volna a Sixtusi kápolna kifestését. Rubens: Én a feleségem mozdulatainak festéséből élek. Nem is rosszul. Mondja meg neki, ha találkozik vele, nősüljön meg, mert a bevétele elmegy a modellekre. Henri Toulouse-Lautrec: Tőlem sokkal „nagyobb” festő, de bevinném az éjszakai életbe, hogy amíg én nőzök, addig Ő fessen meg engem is a Vörös Malomban. Vincent van Gogh: Irigylem a kort melyben él. Ennyi „napraforgót” évszaktól függetlenül soha nem lehetett festeni. Úgy tudom, Van Zoltán szereti a portrékat. Barabás Miklós: Portréból nincs hiány, de hova tűntek azok, akik tettek is valamit a magyar hazáért. Benczúr Gyula: Isten segítségével egyik híres munkám a Vajk megkeresztelése. Zolinak csak a vaj-k-rém c. reklámgrafika jut, ha a szponzorok is úgy akarják Csontvári Kosztka Tivadar: Kis képek, nagyon kis képek! Salvador Dali+Pablo Picasso: Összevontan közös nyilatkozatot adtak ki: Ez az érthetetlen ábrázolásmód új dimenzióba helyezi a festészetet. Az, hogy egy embernek egy feje van és két-két pár végtagja és az épületek térben helyezkednek el, s az idő sem nem csöppen, sem nem csavarodik ez valami új dolog. Megpróbálunk ebbe az irányba fejlődni, de félünk, hogy olyan nagy lemaradásban vagyunk, ami behozhatatlan Zoltánnal szemben.        A válaszok remélem arra fognak sarkallni, hogy van még dolgod a földön             Lábis bátyó 2009-08-14 Elhangzott a születésnapon tartott kiállítás megnyitóján.

Képre kattintva bejön a többi kép. TISZA-MENTI TALÁLKOZÁS     Visszatérő résztvevője a felső-tiszai kenus túráknak a médiákból ismert nyelvészprofesszor, Dr. Balázs Géza. A korábbi években a Diák- és Ifjúsági Újságírók Egyesületének (DUE) alelnökeként szervezett többnapos csoportos túrákat az egyesületi tagoknak Tiszabecstől Dombrádig, míg ezúttal nyelvészkollégáival együtt vágott neki a kedvelt vízi programnak.   Az idei túra emlékezetes állomása volt a kis csapat számára hétvégén a záhonyi partszakasz, ahol fél napra a határvárosi Tiszakönyök Művészeti és Kulturális Egyesület vendégei lehettek. A záhonyi székhelyű egyesület elnökének, Sipos Attilának a tanyáján megrendezett találkozás nemcsak a bográcsban készült jóízű babgulyás és a tájjellegű italok elfogyasztása miatt marad emlékezetes, hanem a vidám és tartalmas eszmecsere is értékes muníciót jelent a két együttműködő csoport tagjai számára. A találkozón ugyanis tervbe vették, hogy Dr. Balázs Géza és kutatócsoportja az egyesület segítségével a közeljövőben térségi nyelvészeti és néprajzi gyűjtőmunkát végez majd, amelynek nyomán reményeik szerint egy újabb kiadvány jelenhet meg a Tiszakönyök vidékének kulturális érdekességeiről, sajátosságairól.    Sipos Attila felvételei

Tisztelt Művészet Értő, Pártoló Közönség! Még egy éjszaka, s felharsannak a fanfárok, a lámpák kigyúlnak, a közönség elcsendesedik, a függöny felgördül, s kezdetét veszi a Magyar Színházak 21. Kisvárdai Fesztiválja. Városunk két hétre a magyar színházi kultúra fővárosává válik. Emberek százai töltik meg esténként az utcákat, s a vár villódzó fényei jelzik, a magyar szó ünnepét ülik Kisvárdán. 1989 májusának végén kevesen bíztunk abban, hogy a Kassai Thália Színház Sándor, József, Benedek előadásával Kisvárda örök időre beírja magát a magyar kultúra képes nagykönyvébe. De a fesztivál, akárcsak a manöken, idegen ruhába bújtatva mutogatja önmagát, s elsősorban kifelé viszi el városunk kulturális hírnevét. Nekünk, akik itt élünk, s most összegyűltünk, azonban az olyan kisebb ünnepek is fontosak, mint a mai, amelyen Tőkey Péter, Nyíregyházán élő alkotó tárlatát nyitjuk meg. Fontos, mert a rivaldától eltérően számunkra 365 nap áll rendelkezésünkre. S míg a Nemzetiségi Színházi Találkozó Fesztivállá nőtte ki magát, azalatt megindultak a Könyvtári csevegések, a Tavaszi Tárlatok, s templomi és iskolai hangversenyek. Megalakult a helyi kulturális élet színesítésére az Első Kisvárdai Képzőművészeti Műhely, s a Béres József TIT Kisvárdai Egyesülete. Így az itt élők számára lehetőségek nyílnak kulturális, művészi találkozásokra egész éven át. Akár a felsorolt programokat, akár azok szervezőit emeljük ki, mindig célul lebegett a szűkebb és tágabb régiónk értékeinek be, illetve megmutatása. Ma is ez érvényesül, amikor a Nyíregyházán élő és alkotó művésszel ismerkedhetünk meg. Tőkey Péter egy olyan korban született, amelyben a forma, lét értelmét vesztette, ahol a test vonalakká esett össze. Bombák szaggatták a szült és épített világot, ahol a folyók Styx-é váltak, hullámaikon vive az élet roncsait, ahol a kitört ablakok üres szemmel meredtek a világra. A polgárháború Dali-i előérzete szörnnyé változott, hogy Guernicai valóságjaként kísértse a világot. Tőkey Péter képei azonban nem ezekből az élményekből táplálkoznak. Ifjúi emberként kirakatrendezést tanult, emellett a Dési Hubert István Képzőművész Körben és a Fő utcai Körben fejlesztette művészi ambícióit, rajzolt és szobrászkodott. 1963-ban került a nyírség fővárosába, itt szerzett tanári diplomát, hogy az évek alatt kiérlelt tudását az ifjabb korosztálynak átadja. Eközben saját, egyéni stílust alakított ki. Így vall erről: „Oly sok történet, gondolat élt bennem, hogy a formákat le kellett egyszerűsítenem, hogy vissza tudjam adni”. Ahhoz, hogy erre az útra lépjen, nagy szerepe volt Kassák Lajosnak és Moholi Nagy Lászlónak is. Tőkey Péter különböző technikákat és fejlesztő eszközöket alkalmaz. Elsősorban a szerigráfia (szitanyomat), és vászonra olajjal való festés a leggyakoribb és legkedveltebb eszköze, de különösen a vázlataihoz alkalmaz sokféle technikát: kollázst, pasztellt, akvarellt, temperát, tust, grafitot, de a modern kor is megragadta a számítógépes grafika révén. A most kiállított képek is e technikák gyümölcsei. A hortobágyi puszta, a szülőföld természet szeretetét máig őrzi lelkében. Gondolat világát alapvetően a tágas tér, a kozmosz, s a mozgások foglalkoztatják. Mint művészi hitvallásában megfogalmazta, a cselekvő látás határozottan elkülönül a hétköznapi látástól, viszonyítás a színek, formák, térképzetek gazdag világában. A világ ebben a rendszerben egyszerű: pontokból, színekből, vonalakból és formákból épül fel. Ami az egészet élteti a mozgás, a ritmus és a lüktetés. A most megnyíló tárlat is ezt a szellemiséget tükrözi ízelítőt adva az elmúlt negyedszázad fejlődésből. A tárlat címe, mint azt a plakáton és a meghívóban olvashatjuk, Kölcsönös áthatások. Nem véletlenül, hiszen nem elég nézés, fontosabb hogy irodalmi hasonlattal élve a nézelődők „látva lássanak”. A hatás a fontos, az áthatás, a ráhatás. A művész célja hatni, élményt s gondolatokat szülni bennünk. Az egyszerű mértani formák nem céltalanul, nem üresen lebegnek a térben, hanem egy nagyobb kozmikus gondolat részei, legyen az éppen a Föld, amelyen élünk. A képek címei is ezt a ráhatást tükrözik: Kompozíció, Struktúrák, Vonalak, Kék szalag. Másrészt a fénnyel való játék, a színek változási adnak életet, ritmust a képeknek: Árnyék, Fény, Fénysugarak, Ragyogás, Tükröződés. A képek harmadik csoportját a mozgást megjelenítő festmények alkotják, mint Hullámzás, Átváltozás, Sebesség. Mégis számomra Tőkey Péter valódi célja, hogy a művészi ábrázolás új ablakait, ajtajait tárja fel a kiállítás látogatói elő. Az első gondolatom, látva Tőkey Péter képeit, mennyi ablak él és mozog ezen a kiállításon. Ablakok, melyek kapcsolatot teremtenek egy másik, mai ezoterikus megfogalmazással élve, ablakok egy paralel, párhuzamos világra. Ennek a művész által megfogalmazott Egyszerű vonalakból, idomokból felvonultatott világnak értelmezései, leképezései az itt mögöttem kiállított Föld című képek, a halmozódó gömbök, a világ egységességének, míg a halmozódó háromszögek a Föld mindenségének találó, allegorikus megfogalmazásai. A negyedszázad bemutatása nem lenne teljes, ha kihagynánk az alkotó figurális alkotásait. Négy kép a 35 kiállított anyagból illusztrálja művész ilyen irányú elkötelezettségét is. Vizi – világ és Tűz – Tánc kompozíció mind ábrázolásukkal, mind megfogalmazásában részei a kozmikus világnak, a világot felépítő két őselem táncát mutatják be. A Pünkösdi király illetve a Keleti tánc emberibb megfogalmazása is a vonalak ritmusát és harmóniáját, vagy éppen diszharmóniáját tükrözik. Dicséri a kiállítást rendezőit, hogy ezt a színes, eleven és tarka világot sikerült úgy összeállítani, hogy a képek további ritmussal, lüktetéssel vezetik a tárlat látogatókat, körbe és körbe. Élvezzék a színeket, élvezzék a lüktetést, élvezzék az élet szeretetét. Köszönöm szépen. Szivák Gábor Kárpátaljai könyvadomány

	Dr. Balázs Géza
Lakatos Tamás Kiállitása Tovább…