Acélváros

Az ég erő a tűz tisztaság.

Detonációk között gyermekek hada zsibong.

Mosolyukkal betakarják didergő énekünk.

A betonfalak tövében fény és árnyék kergetőzik.

Új és ódon összefonódnak.

A koromszínű ég alatt aranyszélű alkonyat lebeg.

Sötét szemekben fehér ruhába öltöznek a szirmok.

Hűs forrásra hajolnak a tűzmadarak.

A csendbetűnt síneken megáll a napvonat.

Ha a csillagokat már mind összesöpörték,

kincsekkel rakott álmából gyorsan ébred a város.

Aritmia

Szabálytalan szívverés

§ § § § § § § ? ? ? ? ? ? ?

§ § § § § § ? ? § ? ? ?

§ § ? § § ? ? ? ? ?

§ § § § ? ? ? ?

§ § § ? ? ?

§ § ? ?

§ ?

§

Az utolsó szó

„ Potomság!”

/ Petőfi Sándor utolsó szava./

A sokasodó hullahegyek közt,

lélekszakadva,rohan,szinte száll.

Szívéhez kap, minta lándzsaszúrás

érte volna, de meg nem áll.

Potomság!...

Mondta, és a sokasodó

hullahegyek közt,lélekszakadva

szaladt,rohant,szinte szállt!

Bábel

A jég hátán is megélek, ugatta a fakutya.

Vételre vagyok állítva, finomkodott a lélegzet.

Felteszem magamat az i-re szólt nagyvonalúan

a pont. Utolsó vacsorád leszek, fenyegetőzött

a galóca. Jöttek újak, mondtak mást!

Csak a meztelen csiga szajkózta, mint elakadt

lemez ugyanazt: Ahány szokás, annyi ház kéne!

Ahány szokás annyi ház kéne, ahány szokás…

Don Quijote hazatér

Nem harcolok többé!

Haragomat felkötöm,

csendbe fojtom szép dalom.

Ne őröljön tovább,

mindenféle szélmalom!

Élők napja

Az agg temetőben, friss koszorúk közt,

száll a harangszó.

Az emlékezet szembogarában

égnek a gyertyák.

Szítani lángját, egy odalett sereg

sereglett oda.

Fekete zaj

Víkend van, gondtörő.

A vízparton tanyázunk, bő sátrunk fény.

Jókedvünk dalai szabad madarak.

Hangszereinken billentyűk a szavak.

Fönn halálsápadt Nap lebeg,

lenn a víz szelíd.

Féltett mezsgyét ringat ölében.

Míg árama dalnak rázza a partot,

mögöttünk fellegek törnek az égre.

Fekete zajjá züllesztik dalainkat...

Hegyomlás

Szívemben szárnyat növesztettek a kövek.

Messzire szálltak!

Mind belehaltak az égigérő hegyek.

Járomtörő

Zihálnak a gebék.

Parancsszó-szegő kaptatóhoz értek.

A hátranéző terhek, lassan-lassan

földhöz ragasztják a megrakott szekeret.

Átokesőt szórva, pattog a hajcsár.

S míg húrként nem feszül istráng,

jobbra-balra üt-vág! Napokbólfont

ostorában fémszögek a percek.

Képcsőházkutatás

Szuper shows vers,

avagy tévében live a nation!

Kellékek, színfalak, cifrázott maskarák.

„Top Shop, Klipklub, Szatalit, Tranzit.”

Festékvéres pengék, vászontömlöc,

pingált rács.

„Showtár, Showder, Exkluzív, Anziksz.”

Szélgépvihar, kristálygömb,

kutyátlan póráz.

                                                    Police,Théma,tv tohovabohu pont hu…                                             

                                            Kopjafa
 

                                                         L
                                                         E
                                         DAMJAN  I  CH
                                                         N
                                                     K  I  SS
                                                     K  N  ÉZICH
                                                         G
                                            SCHW  E  IDEL
                                        BATTHN  N  Y
                                                        W
                                             VÉCS  E  Y
                                             NAGY  S  ÁNDOR
                                                         T  ÖRÖK
                                             DESS  E  WFFY
                                           LÁHNE  R
                                        PÖLTEM  B  ERG
                                                    A  U  LICH
                                              LÁZÁ  R
                                                         G

Könyörgés

„Uram segíts, hitetlen vagyok!

Nem látok mást csak harcot.”

CSODATÉVŐ

PRÉDIKÁLÓ

OSTOROZÁS

KERESZTFA

HALÁLTUSA

HARMADNAP

FELTÁMADÓ
FEJEDELEM

SZEGÉNYEK

GYÖTRŐDÉS

TÁN

TORGÓ

IRGALOM

RA VÁGYAK

OZÓ BÚS

SZELI

DEK

VILÁGVÉGE
KÖNYÖRGÉS

Lélekharangvirág

Alkohol blues

Volt egyszer, hogy nem volt hol.

Csúf prések nyomásán könnyíteni

könnyel,szerelemkagylók gyöngyeit

felhozni örömmel. Ostorozó emléküket

láttató izgága fény,kezemen, ha remeg,

árnyékként vibrál vele színig telt poharam.

Lenni vagy nem

Nem szeretnék kincs lenni!

Drága ékszer, gyémánt, arany,

igazgyöngy, vagy smaragd.

Mert amíg el nem múlok,

mindennél jobban, ne engemet

szeressenek az emberek!

Metamorfózis

Esőcsepp, tócsák. Gyermekarcú tó. Feneketlen.

Tenger áztat benne szerelmet. Lángol a Föld!

Elsötétül a ricsaj, fekete szél süvölt. Az árnyékok

fala az égig nő,hűlni kezd a vágyak levegője…

Mozgó világ

Remegő rostába önti nap mint nap

magamagát a mozgó világ.

Lét terelő történések szín- és méretjátszós

verziói, amik fennakadnak

a tékozló rácson. Kényszermunkaruhában,

aratva pergő napokat,fent kaszaként rop

szüntelen táncot a létarcú perc. Évkévékből

végtelen kazlat rak s csépel, csépel az idő.

Nehézléptű nappal

Rám ordít a telefonom!

Betörve a csend ablaka.

Résein elfolynak az álmok.

Míg gondjaim magamra

kapkodom, éj s nappal közé

virradat-varratot húz a

gyűrött arcú fény. Mint szájból

kitépett szó vérzik a hajnal.

Sírok

Sírok.

Múltba tekintők, szánni valóak.

Sírok.

Földbe hanyatlók, hálnak a csenddel.

Sírok.

Újratemetnek, rejtik az arcom.

Szabadesés

/ g 9.820 m/secnégyzet./

A Nap közelében, kábultan,

ki nem nyílt ernyőt markolok.

Itt nem véd a kereszt,

csillag sem óv. Szememben

1000színű virágok nyílnak.

Illatukban lebegek. Szabadesés.

Fölporzik a föld!

Feketelyukba zuhan a tér,

sikoly éles fájdalommal

lehullnak a hínárzöld szirmok.

Szavaim

Nem szabják, meg melyik úton járjak,

csak az összes többit lezárták.

Zaj és riadalom.

Szárny volt, s lett íme járom.

Zajog s rí a dalom. Át-átírások,

soha véget nem érő honfoglalások.

Most nincskereső, semmiható szavakkal

vesztüket vérzem. Éjszin álmomban

alabástrom,ébren ében a haláluk.

Transzformer

Hasisszagú haja szorongó vadkender.

Szeszfoltos ruháján széttépett szivárvány.

Volt zsákutcakölyök, rokkantasított álmodozó,

kortárs éhezőművész,betanított kéregető…

Táncosként látták utoljára. Az áradó folyóban

keringőre kért fel egy örvényt…

Túlterhelt bárka

Itt és most nézz le fiaidra!

Süllyednek!

Túlterhelt bárka a szívük!

Záhony

Sínváros feszes keleten.

Kapuja fölszivárgó fénynek.

Léte vasút-színű egét,

mint hídjai a hűs Tiszát,

áru-sugarak ívelik át.

Verejtékprizmán megtörve,

szivárványként hullanak szét,

át-át szőve nehézléptű nappalok

szürke szövetét.

Ha az éj feszíti fátylát, szemaforok féltik

álmát,s a házak között gond zakatol.