A CSÖND ÉVEI
Rock - fantázia
Balázs Fecó
és Horváth Attila
legszebb
dalaiból
AZ ÖSSZEKÖTŐ SZÖVEGET IRTA: P. DOBROSSY RITA
Színpadkép:
A háttérben egy modern nappali szoba falai láthatóak festett ablakokkal és színes függönyökkel, könyvespolcokkal, tv készülékkel, a síkból jól kiemelkedő félköríves bárpulttal, középen bejárati ajtóval, jobb oldalt fürdőszoba ajtóval, bal oldalt konyhaajtóval.
A díszlet előterében széles bőrkanapé, jobb és baloldalra fordított, a garnitúrához tartozó öblös fotelek. Semleges színű vékony szőnyeg takarja a színpad nagy részét. Középen jókora alacsony asztal. Rajta márkás italok (whisky, konyak stb… ) és poharak. Tálcán aprósütemény, szendvicsek. Ásványvíz, üdítőitalok. A szőnyegen szétdobálva néhány díszpárna.
A díszlet előterében jobb oldalon egy erkélykorlát, félköríves alakban. Két ember számára elég itt a hely. Az erkély mögött közvetlenül - a korlát két végéig - fekete áttetsző anyaggal megoldott háttér, ami az éjszakát szimbolizálja: fényre világosodó csillag-képpel. Ezt a díszletrészt néhány jelenetben hátulról megvilágítják. (Egyébként jelzésértékűen látszik.)
A korlát oldalainak végei és az erkély háttere között a két oldalon annyi hely marad, hogy a szereplők ki és beléphessenek. A színpad bal oldali előterében két alacsony fotel, mellettük egy állólámpa.
*
SZEREPLŐK
A házibulit rendező férj: Barna Iván / Középkorú, jó kiállású férfi /
Feleség: Hódos Éva / Középkorú, csinos, ápolt nő /
A házibuli résztvevői:
Edina / Fiatal, szőke, feltűnően sminkelt, kihívó
öltözékű, nagyon erotikus kisugárzású /
Adél / negyven körüli, csinos, szolid öltözetű /
Bandi / középkorú, jókedvű, mackós termetű /
Tamás / középkorú, vékony, sápadt /
Gyuri / harminc körüli, machos-tipusú /
Zoli / középkorú, ránézésre is újgazdag, törtető /
Olga / negyven körüli, nagyon szép, intelligens /
Erika / középkorú, fáradt, szemüveges vénlány /
Tibor /gazdag, középkorú, szemüveges, szkeptikus/
ELSŐ FELVONÁS
Csak a jobb sarokban álló két fotel van megvilágítva, a színpad többi része sötét. Éva és Iván a fotelekben ülnek. Elgondolkodva nézik egymást.
Iván: - Most mit mondjak, drága feleségem? Mit lehet még mondani ennyi idő után, Évikém? Tizenöt év, az mégiscsak tizenöt év... Nem lehetek már egy lángoló szerelmes...
A nő előrehajol, és Iván szájára teszi a kezét.
Éva: - Ne mondj semmit! Pontosan tudom, mit gondolsz. De lenne néhány ötletem a házasságunk felfrissítésére...
Iván: - Kíváncsi vagyok... De ugye nem valami obszcén marhaság? Jó, tudom, butaságot mondtam. Az ilyesmi távol áll tőled. Szóval mire gondolsz?
Éva: - Mi lenne, ha rendeznénk egy fergeteges házibulit?
Iván: - Miért frissülne föl ettől a házaséletünk? Két-három havonta szoktunk egyet bulizni! - mondja rezignáltan.
Éva: - Mert nem egy szimpla házibulira gondoltam. Hanem egy olyanra, ahová meghívnánk a régi szerelmünket… Magyarán: a nagy Ő-t! Te is, meg én is. Direkt érdekes lesz, ha féltékenykedhetünk egy kicsit... Kiállja szerinted a házasságunk ezt a próbát?
Iván: - Hát én teljesen paff vagyok! Ez hülyeség. Az is valószínű, hogy el sem jönnének. Könyörgöm, ezek a szerelmek lassan már húsz éve elmúltak! - mondja töprengve, idegesen. - Persze úgy gondoltad, hogy szólóban jöjjenek?
Éva bólint. - Úgy. Egyébként semmi értelme...
Iván elgondolkodva: - Szóval az Olgára gondoltál...
Éva: - Meg a Gyurira!
Iván: - Igen, a Gyuri. A Te nagy szerelmed! ... és az Olga! Teremtő isten! Ugyan mi lehet vele?
Éva: - Iván, most miért kérdezed ezt? Néha szoktatok beszélni munka-ügyben, nem? Igaz, hogy az ország másik végén lakik, de a cégetek nekik is szállít.
Iván a halántékát nyomkodva: - Igaz, de magunkról soha nem beszélünk. Nem is tudom miért...
Éva: - Hát most kidumálhatjátok magatokat!
Iván: - Ha eljön... Egyébként, nem is rossz az ötleted Évikém! Végül is... Miért ne? Tényleg érdekes volna... Kis bolondom! Még szerencse, hogy a te Gyuridnak is tudjuk a címét, drága anyósom jóvoltából.
Évike: - Igen. Ő még mindig abban a városban lakik, ahol anyámék.
Iván felélénkülve: - Kiket hívunk még?
Éva: - Hát a szokott banda. Természetesen a kedves főnököddel, meg a szeretőjével együtt.
Iván: - Az Edina rendes csaj különben… Tibornak meg muszáj egy kicsit nyalni. Érted, ugye?
Éva: - Én is elhívom a munkatársamat, az Erikát. Szegény be van teljesen savanyodva. Sehol egy pasi kilátásban...
Iván: - Akkor elhívjuk a Zolit is, hátha megvigasztalja egy kicsit...
Éva: - Oké. Leszünk vagy tízen – tizenegyen. Ez pont elég.
Iván: - Most gyere ide egy kicsit, hagy öleljek át, te boszorka! Végül is igazad van! Ez úgyis a csönd éve volt...
ZENE: A CSÖND ÉVE című dal, duettben ( A csönd éve című album )
A dal végén teljesen elsötétül a szín.
*
Az egész színpad kivilágítva, csak az erkély félhomályos.
Éva szendviccsel teli tálcával a kezében, a konyhaajtón át bejön. Dudorászik. Nagyon csinos, ápolt, és láthatóan izgatott. A tálcát az asztalra teszi.
Haját igazgatja, közben a száját harapdálja. Lábával türelmetlenül topog.
Iván ezután lép a fürdőszoba ajtón át a színre. Hanyag eleganciája kimondottan jól áll neki. Arcát paskolja. Mosolyog.
Iván: - Csíp ez az új arcszesz. De isteni illata van. Nem gondolod drágám?
Közel lép a nőhöz, arcát odatartja Éva orrához.
Éva: - Tényleg jó. Remélem, Olga is értékelni fogja…
Iván: - Ezt előre megbeszéltük... Ne kezdj most el műsort rendezni… Neked is ott lesz Gyuri.
Éva: - Már alig várom! ... és nem bántóan mondtam az Olgát. Csak elég furcsa szitu, nem? Ha jól meggondolom, majdnem húsz év...
Iván: - Szintén. Kábé ennyi ideje nem láttam Olgát. Szerinted biztosan eljön??? - a férfi izgatottan járkál.
Éva: - Iván, ne légy gyerek! Egy órája telefonált, hogy úton van! Az ország másik végéből jön! Tuti, hogy itt lesz, még ha késik is kicsit.
Iván: - Ahogyan Gyuri is! Pedig nagyon csodálkoztam. Nem hittem volna róla...
Éva: - Hogy itt lesz? Ugyan miért nem??? - a nő dühös, a hangja remeg.
Iván elgondolkodva: - Igaz, hogy nem ismertem túlzottan, de olyan megközelíthetetlennek és büszkének tűnt mindig… Most pedig elfogadta ezt a szituációt. Tudja, hogy a férjed vagyok, tudja, hogy jól élünk, tudja, hogy semmi értelme... és mégis...
Éva: - Igen. Mégis eljön. Mert ÉN megkértem. Mert nem látott ezer éve. Mert hiányzik neki a hangom. Meg a közös beszélgetés... - a nő elbizonytalanodik:
- A telefonba legalábbis ezt mondta... és olyan kedvesen mondta...
Iván: - A felesége vajon mit szólt ehhez az egészhez?
Éva: - Gyuri elmondta, hogy egész normálisan reagált az asszony. Nincs kifogása ellene.
Iván: - Te Évi, én nem is tudom, hogy juthatott eszünkbe ez az egész. Hogy mind a ketten elhívjuk ebbe a buliba a régi szerelmünket. Ritka nagy marhák vagyunk. Mi lesz, ha rosszul sül el minden?
Éva: - Megbeszéltük. Felnőttek módjára. Nyugodtan, higgadtan. Mind a ketten tudjuk, hogy hiányzik valami az életünkből. Valami változatosság, vagy mi a fene. Ez most igazán az lesz. Valószínűleg a legemlékezetesebb buli amit eddigi életemben megéltem. A többi vendég csak körítés! Ők ketten a fontosak!!! Azt is tisztáztuk drágám, hogy nem fog történni semmi. Sem a buliban, sem utána. Mert ahhoz, hogy bármi történjen, nem vagyunk elég bátrak...
Iván: - … és elég gazdagok.
Éva: Ez is igaz. Tudom, mire gondolsz… Négyünk közül senki sem fogja feladni az eddig elért egzisztenciáját egy húsz éve nem látott szeretőért.
A szerelem már régen elmúlt… Ha pedig feltámadna, akkor is csak egy kaland erejéig... De így, hogy mindketten tudunk a másikról, valószínűleg ebből sem lesz semmi... Úgyis leolvasnám az arcodról. Te meg az enyémről...
Iván: - … és ha lenne valami az Olga meg köztem, ezek után? Te nagyon haragudnál?
Éva: Nem. Mert közösen határoztunk… Csupán mérhetetlen ostobaságnak tartanám. Már csak a távolság miatt is. Meg a családtagok miatt is... Meg azért, amit egyszer már elmondtam. Ez a mai este biztos, hogy színt visz az életünkbe. A házasságunkba is. De szerintem semmi több. Lehet, hogy mindketten nagyot csalódunk. Igen, azt hiszem ez a legvalószínűbb... - a nő elsápad, szomorúan leül, és maga elé mered.
Iván: - Miért? Gondolod, hogy Olgából egy ostoba tehén lett?
Éva: - Ha el is hízott, ostoba biztosan nem lett...
Iván: - Honnan tudod? - ellenségeskedik a férfi.
Éva: - Beszéltél róla. A szeretkezéseink után...
Iván: - Hát meglehet... - zavartan köhécsel.
Éva: - Te, Iván! Szerinted nem fogjuk mi megutálni egymást holnapra? Esetleg mindent beleképzelünk ebbe a találkozásba, és a végén azt hisszük majd, hogy jobb lett volna vele...
Iván: - Egy perce még az ellenkezőjét mondtad. Látom, hogy nagyon izgulsz... Tudod, hogy számtalanszor szétmehettünk volna, de a végén mindig átláttuk, hogy együtt a legjobb. Mi a közös mottónk kisbogár?
Iván és Éva együtt: "Élni, és élni hagyni!" - mondják egyszerre, erőltetett nevetéssel.
Iván: - Szóval a lényeg: elfogadtál, minden hülyeségemmel együtt. Én is téged. Korlátlan szabadságot adtunk egymásnak, mégsem éltünk vele vissza. Hidd el, ezt a mai estét is csak mi tudtuk volna így kitalálni... Mert megbízunk egymásban... és el tudjuk engedni a másikat, ha úgy alakul....
Éva: - De hát eddig még soha...
Iván: - Eddig még nem... és talán ezután sem... és lehet, hogy már holnap... Nem tudom... Ahhoz viszont öreg vagyok már, hogy összetörj!
Éva: Én is…
Mindketten felállnak, szembefordulnak egymással a színpad közepén.
ZENE: ÖREG VAGYOK MÁR, HOGY ÖSSZETÖRJ ( Újjászületés című album ) Iván énekel. A refrént közösen énekli Évivel.
A dal végén teljesen elsötétül a szín.
*
Fények felgyulladnak, csak az erkély sötét.
Éva az asztalnál rakosgatja az enni és innivalót, Iván fel-alá járkál.
Iván: - Nem tudom jól döntöttünk-e?
Éva: - Ne rágd már magad! Ma este azt játsszuk, persze illedelmesen, úgy hogy a barátaink ne nagyon vegyék észre: nem is telt el az a húsz év!...
Iván: - Szerinted ez olyan jó játék... de hátha...
Éva: Hagyd már abba, könyörgöm! Unom a sok lelkizést! Ahogy Te is untad nemrég. Természetes, hogy bizonytalankodtunk, de most már próbáljuk meg élvezni... Adjunk szabadságot ma estére egymásnak, és az érzelmeinknek, oké?
Iván: Igazad van. Te bestia! - talányosan nézi, nem lehet tudni, mit gondol. - Szerinted, ha két rossz van, melyik a jobb? - kérdezi a férfi.
ZENE: HA KÉT ROSSZ VAN, MELYIK A JOBB? ( A csönd évei című album ) Közösen éneklik a refrént, felváltva a többi részt.
*
Világítás marad.
Csengetés. Sokszor.
Iván: - Megyek már, megyek! - ajtót nyit.
Bejön Bandi, Tamás, Zoli. Kölcsönös üdvözlések.
Iván: - Gyertek! Mit isztok, mit esztek? Van minden! Na, kinek mit töltsek?
Újabb csengetés. Bejön Tibor és Edina. Kihívóan jól öltözöttek. Üdvözlés.
Tibor: - Hát nagyon örülök, hogy végre nálad is találkozunk! Milyen barátságos lakás!
Tibor erőltetetten lelkesedik, közben unottan nézelődik.
Iván lesegíti Edina bundáját. Előtűnik a fekete, mélyen dekoltált miniruha, hozzá rengeteg ékszer. Tibor derékon öleli Edinát, a bárpulthoz mennek, csendesen beszélgetnek.
Közben a többieket kiszolgálja Éva. Újabb csengetés: Erika érkezik. Éva hozzászalad, gyors puszi. Zolit kézen fogja, és jelentőségteljesen odahúzza Erikához.
Éva: - Biztos vagyok benne, hogy jól el tudtok majd beszélgetni...
A munkakörötök is majdnem azonos. Meg mindketten jó fejek vagytok. Hasonló a stílusotok, na... A francba, a végén még én jövök zavarba...
Zoli nevetve: - Sose tedd, Évikém! Értjük a célzást! - rákacsint Erikára, és a bárpulthoz megy vele. Mikor Erika nem látja, savanyú képpel hátrafordul, játékosan megfenyegeti Évát. A nő halkan kacag. Aztán a szája elé kapja a kezét.
Újabb csöngetés. Iván felpattan, de Éva megelőzi. Az ajtóban Adél. Kezében egy nagy tálca.
Éva: - Gyere be drágám! Mutasd, mit hoztál?
Adél: - Még forró. Egy kis almás pite. Most sült ki. Azért nem várt meg Tamás. Már sürgős volt neki az alapozás. Tudod, az italból... Na majd elbeszélgetek vele otthon...
Éva: - Ugyan, hagyd... A szomszédaink vagytok, semmi feltűnő nincs benne, ha nem együtt jöttök. Gyere velem! Ezt pakoljuk ki a konyhában!
Kimennek együtt a konyhai ajtón.
Bandi játékosan felcsattan: - Igyunk egyet! De valami extrát! Megvan! Emlékszel még a jól bevált régi receptünkre, Iván? Keverj egy Vörös tér koktélt!
Nekünk is! - kiabálja a társaság.
ZENE:VÖRÖS TÉR KOKTÉL ( Újjászületés című album )
Bandi, Tamás, Zoli és Iván énekel. A többiek a háttérben beszélgetnek.
*
Világítás marad.
Mikor vége a dalnak, nevetgélve bejön Adél és Éva. Adél a bárpulthoz megy, tölt valamit. Erikával és Zolival kezd beszélgetni. Éva odamegy Ivánhoz. Kicsit elhúzódnak a többiektől, a színpad közepén, elöl állnak.
Éva: - Te Iván, szerintem jó nagy hülyeséget csináltunk.
Iván: - Miért?
Éva: - Hát… mert beleéltük magunkat ebbe a romantikázásba. Szerintem nem fog eljönni egyikük sem...
Iván idegesen: - Most miért mondod ezt? Olga telefonált, hogy úton van. És Gyuri is megígérte.
Éva: - Talán hazudtak, és később kitalálnak valami kifogást. Vagy életük párja mégsem engedte... nem olyanok a házasságaik sem. Ezt Te is tudod...
Iván: - Jókor mondod! Hagyj egy kicsit békén a huhogásoddal!
Éva megsértődve: - Kérlek! Vedd úgy, hogy meg sem szólaltam, te beképzelt álmodozó! Kényelmes, nyújtott léptekkel odamegy a bárpulthoz beszélgetni.
Iván cigarettát keres az asztalon. Mikor megtalálja, az erkély felé indul.
Bandi: - Hová, hová öregem?
Iván: Egy kis magányos füstölésre vágyom! Egy perc, és itt vagyok!
Bandi: - Csak nem húzott fel a kis házi-sárkányka? - cinkosan kacsint.
Iván megvetően néz Éva felé: - Nem érdekes.
Iván kilép az erkélyre. Az erkélydíszlet kivilágosodik, a színpad többi része homályba borul, de azért lehet látni, hogy a többiek hangtalanul koccintanak, gesztikulálva beszélgetnek. Közben Éva ajtót nyit, egy férfi lép a színpadra. Mozdulatlanul állnak egymással szemben.
Iván rágyújt, aztán énekelni kezd:
ZENE: A CIRKUSZ MEGY TOVÁBB. ( A csönd évei című album )
*
A dal végén az erkély elsötétedik, a színpad többi része kivilágosodik.
Iván belép a többiekhez. Néhány lépés után megtorpan. Megkövülten nézi az egymást ölelő Évit és Gyurit. Évike arca feltűnően piros, zavarban van. Iván mosolyt erőltet, kezet fog Gyurival.
- Nos, nagyon örülök. Drágám, bemutattad a többieknek a diákkori legjobb barátodat? - kérdezi Iván nagyon komoly arccal.
Éva: - Éppen most akarom... Na, szóval ez itt Gyuri. A legjobb barátom volt. Együtt jártunk gimnáziumba.
Zoli kezet nyújt:
- Isten hozott! És csak így egyedül? Hát az asszony? Vagy facér vagy, mint én? - jókedvűen nevet, hátba veri Gyurit.
Gyuri: - Elválltam. - mondja csendesen. Éva hálásan rápillant.
Iván: - Na akkor igyunk valamit, újra! Gyertek! Gyuri, neked mit tölthetek?
Gyuri: - Egy whisky szódával, jöhet. Kösz. - mondja kicsit zavartan.
Iván két poharat tölt meg, Éva és Gyuri felé nyújtja: - Egészségetekre!
Iván erőltetett jókedvvel a többiek felé fordul. Nevetgélnek, isznak. Közben Éva és Gyuri a jobb sarokban álló fotelekbe ülnek le. Meghitten beszélgetni kezdenek. (A nézők ezt nem hallják. )
Iván megiszik egy italt, aztán mondja:
- Ahogy így elnézlek Titeket, alaposan megváltoztunk! Na ja, persze én is! Pedig hol kezdtük!!! Emlékeztek a házmesterre? Hogy ordítozott velünk? Állandóan körbezavart a seprűjével a hátsó udvaron... Hát igen... Mi voltunk a kölykök a hátsó udvarból...
Zoli fölkapja a fejét, előrejön. A bárpultnál Erika, Adél, Tibor és Edina marad.
Zoli: Várjatok, én is veletek voltam!
ZENE: KÖLYKÖK A HÁTSÓ UDVARBÓL ( Maradj velem című album ) Közösen énekel az elkülönült férfi társaság a kanapén: Iván, Zoli, Bandi és Tamás.
*
Világítás marad.
Tibor és Edina a bárpultnál nevetgélnek. Éva és Gyuri beszélget. Adél és Erika a bárpult másik szélén eszeget valamit. A többiek a kanapén és a fotelekben.
Iván: - Hát igen. Ez tényleg így volt.
Zoli: - A francba, gyerekek! Mindig nagyon jól kijöttünk egymással!
Bandi: - Te Iván. Attól függetlenül, hogy együtt dolgozunk, nekem te vagy a legjobb barátom is.... Elhiszed?
Tamás: - Távol álljon tőlem, hogy vitatkozzak, de Ivánnak mindig én voltam a legjobb barátja. Legalábbis ezt mondta. Azért is költöztünk egymás mellé. Habár ennek mostanában lett egy nagyon praktikus oka is… Iván mindig ki tud segíteni egy kis kölcsönnel. Ugyanis képtelen vagyok munkát találni, már több mint....
Zoli: - Hagyd már abba, Tamás. Tudjuk. Ne kezd elölről. Inkább igyunk valamit.
Bandi italokat tölt, közben mondja:
- Emlékeztek a világmegváltó beszélgetéseinkre? Aztán a megvalósult álmainkra? Mármint ami a politikát illeti.... Mikor leomlott a berlini fal, egy hétig csak kóvályogtunk!
Tamás: - és nem feltétlenül az italtól!
ZENE: GYERTYÁK A TÉREN ( A Csönd évei című album )
Közösen énekli a kis társaság. ( Iván, Tamás, Bandi és Zoli )
Iván: - Igen. Megtörtént a csoda.
Tamás: - Meg. Leomlottak azok a rohadt téglák.
Bandi: - Igen, a téglák... Szerintetek leomlanak egyszer a kőfalak is?
ZENE: A KŐFALAK LEOMLANAK ( Maradj velem című album ) Közösen énekli Iván, Tamás, Bandi és Feri.
*
Világítás marad.
Tamás: - Iván, kérlek, gyere ide egy kicsit!
A színpad előterében állnak, a többiek a hátuk mögött jókedvűen buliznak.
Iván: - Na mondd, Tamáskám!
Tamás: - Csak annyit... lehet, hogy egy kicsit becsíptem, aztán ilyenkor úgy kijön belőlem minden szöveg...
Iván: - Ne ragozd, mond!
Tamás: Nem tudom mennyire az én hibám, hogy nem találok munkát, de ami itt van most nálatok, az egészen undorító...
Iván karon ragadja: - Miről beszélsz?
Tamás: - Nézz körül Iván, a rohadt életbe! Csupa újgazdag majom! Szebben mondva: sikeres emberek!!! Pedig együtt kezdtük, és csak nekem nem jött be... mert azt hittem seggnyalás, haverságok, ismerősök, és érdekek nélkül is lehet pénzt keresni. Arról nem is beszélve, hogy nem tudok lopni… A szó átvitt értelmében sem... Vagyis… nem tudtam, amíg volt munkám. Adél folyton veszekszik velem a pénz miatt… Mit mondjak? Lehet, hogy igaza van... Mégsem bírnék egy percig sem olyan lenni, mint a becses főnököd, például. Pedig milyen nagy lábon él! Csak az mibe kerülhet, hogy az Edinát... így kitartja. A szokott sztori: kis titkárnőből hogyan lesz a főnök szeretője...!!! Elkeseredetten kortyol az italból.
- Nézz körül!!! Patetikusan körbemutat: - Ez itt… hogy is mondjam?
A tolvajok bálja!
ZENE: TOLVAJOK BÁLJA ( A Csönd évei című album )
Tamás énekli a dalt, elkülönülve a többiektől. Iván szomorúan áll mellette.
A többiek folytatják a beszélgetést.
*
Világítás ugyan az. Mindenki marad a helyén.
Iván idegesen az órájára néz, az ajtóra pislog. Megszólal a mobilja. Izgatottan hallózik.
Iván: - Szóval még egy fél óra? Baleset volt, és elterelték a forgalmat?
De azért sietsz, ugye? Kiismered magad ott, ahol most vagy? Ne menjek eléd? ...Jó, rendben van. Nagyon várlak. Vigyázz magadra.
Tamás: - Várunk még valakit?
Iván erőltetett közömbösséggel:
- Egy régi osztálytársam. Még a középiskolából...
Tamás: - Ez érdekes. Fiú, vagy lány?
Iván: - Lány. Vagyis férjes asszony… - Félre fordul.
Tamás: - Csak nem egy régi szerelem? Tisztára, mint az Évinél... Úgy ülnek ott, mint akik...
Iván: - Tamás! Tényleg Te vagy a legjobb barátom, ezért nagyon kérlek, hogy beszéljünk másról. Különben talált, süllyedt!!! De csak Te tudsz róla, oké???
Tamás: - Hát persze. Te, Iván ez majdnem olyan, mint amikor taknyos fiúkként falaztunk egymásnak a csajoknál. Tudod, mikor megalapítottuk a zenekart is. Emlékszel? Te énekeltél, én doboltam....
Iván: - Hogyne, Tamás. Soha nem felejtem el. A legszebb idők voltak…
Tamás: - Akkor igazán nem lehetnek kétségeid afelől, hogy: Számíthatsz rám!
ZENE: SZÁMÍTS RÁM! ( Újjászületés című album )
Tamás énekli. A refrén Ivánnal közös.
*
Csak a színpad jobb oldala van megvilágítva. Éva és Gyuri a fotelekben ülnek. Csendesen nézik egymást.
Éva: - Töltsek újra? Vagy kérsz valamit enni? - izgatott, olyan, mint egy kislány.
Gyuri: - Szép vagy. Nagyon szép. És zavart. Ez engem teljesen izgalomba hoz.
Évi végre nevet: - Szóval nem tudnál egy falatot sem lenyelni?
Gyuri: - Így van. De most már mondj el mindent. Mi ez az egész? Nyitott házasságban éltek? Iván tökéletesen ismeri a helyzetet. Tudja, hogy nagyon sokáig együtt voltunk. Képes lenne szemet hunyni egy újabb szex előtt?
Évi elkomorul: - Miről beszélsz? Az egész csak szex volt? Szerelem, és szeretet nélkül?
Gyuri: - Évi, drága. Szállj már le a földre. Először is... izé... hol van az már. Másodszor, - ha megbocsátasz -, nekem tényleg a szex jut leginkább az eszembe.
Éva az ajkát harapdálja. Gyuri csillapítóan előrehajol, Éva haját simogatja.
Gyuri: - Ugyan ki szeret igazán valakit is? Például ebben a társaságban? Nézz már körül, kis csibe! Ezek itt mind beképzelt, önző emberek, de a vagyonuk nagy részét oda adnák azért, ha valaki igazán szeretné őket… Egyértelmű a helyzet. Ők a szeretet koldusai.
ZENE: SZERETET KOLDUSAI ( Maradj velem című album )
Gyuri énekli, Éva föl akar ugrani a refrénnél, de Gyuri visszatartja.
*
Világítás ugyan az.
Éva: - Talán igazad van. Talán nem. Mi például Ivánnal...
Gyuri nevetve: - Csak azt ne próbáld velem elhitetni, hogy olyan nagyon szeretitek egymást. Akkor minek hívtál ide, húsz év után?
Éva: - Cinikus vagy.
Gyuri: - Te meg még mindig nagyon szexi. Mond, nem lehet ellógni innen? Mármint kettőnknek? Vagy nem téma, ha a hálószobátokba megyünk?
Éva: - Kérlek, válassz: Haza mégy, vagy normálisan beszélgetünk.
Ez a két variáció van. Ja, a lényeg: semmi kedvem lefeküdni veled.
A következő húsz évben végig hánynék, mikor a tükörbe nézek, ha ez bekövetkezne...
Gyuri megijedve: - Évi, csak hülyéskedtem... Látod, ez az egy ital is a fejembe szállt. Rengeteg ocsmány dolog történt velem mostanában. Depressziós lettem... kezeltek klinikán is... Most is pszichiáterhez járok. Egy roncs vagyok. Egy nulla. Igazad volt. Cinikusan dumáltam. De ez csak az álca. A szokásos kedély-javító gyógyszereim után kerülök ilyen idióta hangulatba. Mármint, ha iszom is rá... Ami meg manapság a szexet illeti, hát... Enyhén szólva nagyzási hóbortba estem... Ne haragudj...
Éva soká szólal meg. Egy ideig döbbenten néz. Aztán sóhajt:
- Végül is jó, hogy ez így kibukott belőled. Nekem jó. ... és ígérem, hogy senkinek nem mondom el. Kis csönd után: - Gyuri! Kérlek hallgass meg! Fontos! Ugye nem hiszed el, hogy keveset érsz?
ZENE: UGYE NEM HISZED EL? (A Csönd évei című album)
Éva énekli Gyurinak.
Gyuri lehajtott fejjel hallgatja. Időnként eltakarja az arcát.
Vége az első felvonásnak
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
