Elemek harca

Hit, remény, jóság

értelem. Közös sírba

hantolt négy elem.

Gyűlölet, harag,

rosszakarat. Ki gyilkol

az élve marad!

Csillagjegy

/ Rocktóber /

Előttem a Szűz,

a Skorpió mögöttem.

Alattam Mérleg.

Billen a nyelve.

Könnyűnek találtatott.

Zárlatos elme.

Csendretáncolók

Testet képzeltek

egymásnak. Néztek rájuk,

s elmosolyodtak.

Összefonódva,

mozdulatlanul léptek.

Csendre táncoltak.

Bolyongás

Jól nevelt rosszcsont.

Nagyvonalú kismiska,

kezetlen bűvész.

Együgyű kétség.

Kharón. Mese és mise.

Fogja a karom.

Aki Á-t mond

Nem tud róla. Mint

a kisdedet etetik.

Nem sejti. Á, nem!

Jól tudja,mint a

vízfolyás, hogy gödröt ás.

Ért hozzá. B…meg!!!

Vízben oldódó pohár

Rét köröz a sas

felett,kő dobog a szív

helyett. Szélcsend fúj.

Ez marharendben!

Mondták a Grimm testvérek

a parlamentben.

Vérmező

Kapuján vicces

írás:„ARBEIT MACHT FREI ”

Röhögi az őr.

Itt a halál nem

kaszál. Kombájnnal arat.

Véren jár az Úr…

Vadászok

Lelőtt egy nyulat.

Orvvadászokkal mulat.

Hajtó ül, ő áll.

Lelőtt egy őzet.

Kezében kenderfőzet.

Hajtó ül, ő száll.

Törpék

Létrán áll. Törpe.

A földiepret szedi.

Épp hogy eléri.

Törpe. Széken áll.

Így néz be az ágy alá.

Vajon, mit kémlel?

Teremtő

Porig rombolta.

Pusztán azért, hogy újra

felépíthesse.

Felépítette.

Porig rombolta újra.

Pusztán azért, hogy…

Szökőár

Vitte a kunyhót,

vitte a várat. Vitte

ki élt. Nem maradt

semmi utána.

Csak az aranyló torony,

csak a szélkakas.

Szerelem

Csontra lefogyva,

tolószékben ülve,a

semmibe réved.

Álma egy halom

lila limlom, amiben

nem köt tilalom.

Örökké fiatal

Párás szemében

éj delelt. Csukott szájjal

búcsúzott. Rablánc…

Túl fiatalon

falaztak be. Örökké

fiatal leszek…

Lélektörmelék

Nincs bor. Új kanál

az éhezőnek,annyit ér

tiszta poharam.

Amit ölelék,

alakváltó megváltó.

Lélektörmelék.

Korsó és kút

Addig jártam a

korsóra,míg kútból nem

néztem a Holdat…

Én kontra magam.

Balsors, vagy jobbegyenes?

Örökké szemben.

Jer cipó

Úgy kézen-közön.

Csak hipp-hopp,addsza-nesze.

Gyere cipó, jer!

Nem zúg a néző.

Sundám-bundám megy a meccs.

Jertek cipók, ham!...

Fénypocsolya

Hiábavaló

kristályvizet önteni

mocskos pohárba.

Verset sírni,

időt tékozolni, míg

gazverte a kert…

Csend után

Forró nyár, fényár.

Perzselő hő, égő bőr.

Izzik az éter.

Derékba tört fák,

elnéptelenedett part.

Sugárzó vihar.

Csend

Mikor kínoztak,

s a tüzes trónon ültem,

nem üvöltöttem.

Mikor temettek,

a sírom mellett álltam.

Nem kiabáltam…

Árkok

Menüpont: napló.

Beérkező hívások.

Hallgatok. Nincs szám.

Szívemben hegy van.

Magas hegyek közt mély völgy.

A völgyben gödrök.

Aranytorkú fűzfa síp

Asztala térde.

Rajta gyűrött papírlap.

Szorítja tollát.

Szélnek eresztett

szép szavú népét készül

összeterelni.

A hitetlen

Ha nincsen Júdás,

nincs árulás. Ha nincs bűn,

nincsen megváltás.

Ha nincs hit, nincs út.

Ha nincs út, nincs útvesztő,

sem útonálló.

Fehér karácsony színes sportcipőben

/ Egy mondóka nyomán /

Ép lélek, ép test. Soha nem léptem

együtt fekete bakancsokkal.

Nem is kaptam soha friss rétest,

nagy, izzó narancsokkal.

Soha nem húzok fel fekete bakancsot.

Nem lépek egyszerre, bármi lesz estére.

A harci parancsszó halkulni látszik.

Karácsony van. Hozott a Kisjézus nékem

színes spotcipőket,mindenféle szépet.

Három tepsi rétest, hét kosár narancsot…

A bűn zsoldosa

Szorongó lelkünkbe költözött az Éden.

A szemfényvesztő Édenbe a Kert.

A remények kertjébe a virág,

az elátkozott virágokra a szirmok.

A csábító szirmokra a Bűn édes illata szállt.

Keserű vált az illat, lehullottak a színevesztett

szirmok. Kiszáradt s zörgő kóró lett a virág.

Júdás gizgazok uralják a műveletlen kertet.

Kígyók fészke lett az elveszett Éden,

a siralomvölgye a tobzódó lélek.

Az iszonytató siralomvölgyben egy Tanító jár.

Akit nagyon vártak, eljött. Úgy mondják,

Ő a Messiás. A végeláthatatlan romok között

átkutat, bevilágít minden sötét zegzugot.

Halottakat, túlélőket, örökéletűeket keres.

Mielőtt magához ölelne a Halál angyala,

talán engemet is megtalál…

Ha megállna fölöttem, s elmosolyodna

örömében,körömszakadtáig kapaszkodnék

hétpecsétes köntösébe!...

Telihold

Piszkos habokban siklik a gondola

tom

Amerre ellátni, a táj csupa sík

oly

Széles, tágas a tér

iszony

Egyre sötétebbé válik a kép

zelet

amiben lassan kicsirázik a mag

ány

Félek, hogy a világom örökre elvesz

ett

Várja a vég

telen

Szavaimba reményt sző egy szó

zat

„Hazádnak”, amelyben az elesettség örök

letes

ahol minden szem kém

lel

Életemre tör

vény

Éjszaka van. Az ég szíve teli

hold

Rockstar

Több ezren szorongnak, szűk az aréna.

A nevét skandálják, várnak a dalra.

Előttük zöld füstben, lángcsóvák közt,

a színpadon áll. Még vár.

Várja, hogy a tömeg köré gyűljön

és betakarja tapssal.

Meztelen magánya nehogy kiderüljön.

Villan a lézer, robban a hang…

Néha nap

/ Csillagok egén /

Éj, éj, éj Nap.

Ég a gyertya, ég.

Az ég viszont nem gyertya.

Lyukas szitán átlátnak az ácsok.

Éj, éj, Nap éj.

Virágos a kertem kedve.

Könnyes szemmel mosolyog.

A csillagok egén Földek vannak?

Éj, Nap, éj éj.

Az út mentén cserbenhagyott Teremtő.

Köpenyét a szél forgatja,

hogy nem önmaga nem tudhatja.

Nap, éj, éj éj.

Van itt valaki?

Nyitott ajtón zörgetek…

Auschwitz ma múzeum.

Mobilmánia

/ Megosztás /

Amíg bambán menüpontjait

érintgettem,heroinos kézzel

simogattam őt,

a négy gigás, okos vakvezetőt,

a frissen mosott agyamban

intelligens dudva nőtt…

Kenyértörés

Nincsek súlyát megtartani,

magamat jóra tanítani,

újra felállni és járni,

itt és most, segíts, ha kell!

A mindennapi kenyeremet hétszer

add meg Uram,hogy legyen mit

visszadobálni azoknak,

akik kővel hajigálnak…

Jókedvet adj

Az eszement tolakodásban,

fehér botjára támaszkodva,

egy fényes kirakat előtt álldogált

nap mint nap.

Maga előtt tartotta remegő kezét.

Kéregetett.

Nem kért mást csak egy csepp kenyeret.

Gyűjtögette a szánalom morzsáit.

Markába egyszer kavicsot tett valaki.

S amikor a követ zsebébe tette,

az rajta jót nevetett.

Mind, akik látták, véle kacagtak…

Fekete hattyú

/ Ossian utolsó éneke /

Emeli szárnyát, messzire indul.

Fényes tavak várják.

A felhők haja vízesés, a Nap szemén pára.

Az üres part szava sóhaj.

Integető fűzfák lombja búcsúztatja.

A csend hangja síró szél.

Fényes tavak várják.

Messzire indul, emeli szárnyát…

Ég és föld között

Lüktet az ér, lángol a vér.

Perzsel a hév, az élet.

Napfényes ház, sok-sok barát.

Örvénylő tánc, lebegés.

Az ég nem vonz, a föld lehúz.

Fogságba vet a semmi.

Felhők mögött eltűnt a Nap.

Árnyékkígyók mozdulnak.

Rideg magány, fűtetlen csönd.

Bealudt tűz a lélek.

Digitális éj

A holdfényszórót kikapcsolták,

a neonlámpákat elfújták mind.

A Gammasugárúton sötét lett

valamennyi ablak,kirakat.

A lézerszemek megvakultak,

a fotocellák az orrukig se látnak.

Nyitva maradtak az ajtók,

zárva az összes kiskapu.

Éj fedte be a digitális tájat.

Elveszett minden hologramember.

A mágneses mezőkön atommáglyákat

gyújtanak a villanypásztorok…

Csizma az asztalon

Alvó szentek virrasztanak,

kék álmokból hurkot fonnak.

Hit vergődik a kötélen,

sírásókkal hahotázok.

Dolmány zsinór, gyöngyös párta,

Isten, ostor, retteg Spárta!

Sok a hiány, sok a semmi!

/„S öt forintért kuglert venni.”/

Beteljesült kihűlt vágyam,

ördög veti tüzes ágyam…