Új Hirosima

Pokoltűzvihar jött. Atomfelhőszakadás.

Nem győzte inni a megolvadt föld.

Az ítéletidő hamar véget ért.

Mindenhol a pusztítók győztek!

Hullócsillagszórókkal szájukban röpködtek

az acélvércsék. Örömtől sugárzott arcuk.

Utcabál

Hevertem legelőn.

Kalandok füvét legeltem ünneplő ruhában.

Görnyedtem hétrét munkában.

A tavasz-nyár- ősz-tél fölé,

a föld és az ég felé,vérfoltos pénz elé.

Fejem alól kivették a rétet.

Folt van a ruhámon.

Homlokomon vízesés,

seggem alatt tüzestrón. A főtéren utcabál.

Nem táncolok

/ Áprilisi capriccio /

Csak a táj, csak a nyáj! Kora reggel,

négyre-ötre,a sarkam már hátra kötve!

Csak az ellen, csak a harc!

Csak a hivatal, csak a ravatal.

Nem rúgom én már a port!

Nem táncolok többé hétköznapi balladát…

Közöny

/ Foglakozása: bandita /

Hétlakat alatt őrizték.

Egyszer, amikor az őrökön erőt vett a fásultság,

cinkosai kiszabadították.

Az első lakatot a Nemtörődöm törte fel.

A másodikat a Hanyag, harmadikat a Levertség.

Érzéketlen a negyediket. Ötödiket az Apátia,

hatodikat a Letargia. Életunt a hetediket.

Kézen fogva kisétáltak, és elvegyültek a tömegben.

Játszótérzene

„Fordított vallatás ez, Uram.

Ütnek, hogy igazat ne mondjak.”

/ Ratkó József /

A kígyónak már nincsen foga.

Az Éden gazverte kert régen.

Celeb bálvány, eldőlt állvány.

Imamalom, gyülekezet.

Pilátus, véremben, most mos kezet!

Pénzimádás, háziáldás.

Üveghegy száll a sas felett.

Többszólamú csend. Mosolyogva sétál.

Mindenkit kísért, s jóra bír a Sátán.

Cyrano

Ellopták a napkoronaékszereket,

éjbeborult a fénysátortábor.

Útvesztőhely lett a lélek.

Kiégett lámpa, elfújt gyertya, zárlatos

szentjánosbogár. Az ostoba sötétben

Cyrano az orráig sem lát.

Stroke

/ A rög metamorfózisa /

Vérlemez.

Vérlemezhez tapadt vérlemez.

Vérlemezekhez szegődött vérlemezek.

Rög az érben. Fürdik a vérben.

Bénultan bámul rám, mint elfeledett

mozdulat, mint csillagporos gondolat…

Napkorong

/ A hallomások könyvéből /

Az udvaron sétált. Friss levegőn.

Lábadozott. Néha megállt,s botjával

valamiféle szavakat irt a hóba.

Erőtlen volt. Szobájába ment s lepihent.

Amikor újra kiment, hogy továbbírja,

a tűző napon versének már hólé volt a sírja.

Megfeszíttetők

Amikor Pilátus megkérdezte:

„Mit akartok, melyiket bocsássam

nektek szabadon:Barabbást vagy jézust,

akit Krisztusnak mondanak?”

Te mit válaszoltál? Azt, hogy Jézust!

És Te? Én is! Jézust kiabáltam!

A körülötted lévők? Ők is, mind!

A tömeg? Azok is. Azt kiáltozták: Jézus! Jézus!

A főpapok és a vének?

Azok is valamennyien!

És Barabbás? Ő, és rabló társai azt ordítozták:

Barabbás! Barabbás! Barabbás!

Álom

/ Feleségemnek /

Én, csak álmodlak téged.

Az eget is, hol száll nevetésed.

Én, csak álmodlak téged.

Amikor elmész, jaj, fel ne ébressz!

Sasoknál magasabban

„A nép sosem bűnös, és nem is lesz soha.”

/ Tamási Aladár /

Nem a faszt!

/ mandulajózsef /

„A világ lassan javul,

s elromlik hirtelen újra megint.”

/ Apáti Miklós /

„S mi itt maradunk az általad átlényegített világgal.”

/ Tóth Bálint /

„Ha égigérő fán raksz fészket:

királysasokkal dögkeselyűkkel

köröztetnek itt,szerelmem,Ének.

/ Utassy József /

Meg rabló héjákkal. S ha meglelnének,

szeretetből azonnal széttépnének!

Fészket rakni, szállni, énekes,

csak a sasoknál magasabban érdemes!

/ mandulajózsef /

Forgószél

Halandzsák, foltos zsák. Nehéz sóhaj, könnyű vér.

A sánta kutya utol ér.

Mindegy miben hiszel! Fekete szél hozott,

sötét vihar visz el…

Feltört pecsét

Párizs 2019

Tűztenger, süllyedő templomhajó.

Millió szikra az égre cikáz.

Pocsolyákban szentek mossák kormos arcukat.

Lángördög, szenteltvíz.

Izzó harang miatyánkol.

Parázslik a Madonna szeme…

36 évvel korábban:

„ Bizony mondom néktek egy napon

csak hamurakást markol üszkös tenyerünk

a Notre Dame helyén.”

/ Simonyi Imre

Intelem / 1983 /

Fegyencjárat

Szakadt húrok, hazug hírek.

Igaz-sem-volt, meseszép.

Szabad élet, fegyencjárat.

Kimaradt egy évjárat.

Adott szavam kölcsönkenyér.

Napot-holdat megígér.

Ki fizet itt méltó árat,

egy fabatkát,szívemért?

Égni kell

/”Égni kell annak, aki gyújtani akar.”/

Piramis

Hadak jönnek szavak útján.

Hétszer hétfejű sárkányok.

Verseim felé tartanak.

Nem kell tőlük félni! Ők nem

tűzzel-vassal irtanak.

Bealudt máglyájuk, lángot jönnek kérni.

Álomrém

Altatnak, műtenek. Sugárral hűtenek.

Könnybe lábad! Lábam kötve.

Minden út hepehupa.

Idd ki, szól valaki, epekupa!

A kórterembe besüt a nap.

Verőfény ütlegel.

Pokolpláza

Akinek Főnix fészkel a kéményén,

annak előbb-utóbb lángolni fog a háza!

Akkor már nem az ítélőszék ítél,

hanem az üres asztal…

Nem szégyenkezem

Az, hogy nem tartom be a játékszabályokat,

bennem nem vet fel aggályokat.

Törvényeim saját. Mint a vad folyók örvényei,

nem nézik kit húznak alá.

A piszkos munkáktól egyre tisztább a kezem.

Én nem szégyenkezem !

Mákvirágének

/ T. Lantos S. cover /

Na, jó hát szen ugyi, megleend, ami lőn.

Hiába nézdeklünk, kurafi trécselők.

Ótán megintelen, ajándokul, van pénz,

van prosztó. Kár az eb ura fakó!

Hasztalan esdekelsz, nem fordulám vissza!

„ Hintó nem tiéd, lovak nem tiéd!”

Fűstkeserű

Mind megette eleségét,

jól megtömte fapipáját.

Rágyújtott.

Sűrű füstben tapogatott,

elhagyta, kit nem becsült meg.

Siratta.

Későn jött rá az ebadta,

hogy életét elrontotta.

Örökre.

Csak adjatok

Dong a donga.

Üres lett a hordóm, lakatlan katlan.

Mostantól vakvilág, fehérbot.

Ez talán utolszor ér utol.

Bármit megteszek,

ha kell, a szitába lyukat beszélek,

csak inni adjatok ! Mert akkor

rám nevet az Isten,és megmaradok én.

Dongta a donga.

Szirén

„ Nem jó élő bálványok árnyékában

pihenni…ha továbblép a nagy

Pártfogó, te pőrén ott maradsz

a gyilkos lángot szóró napsütésben.”

/ Kálnoky László /

Napkitörés, homokvihar, hőeső.

Eltévedtem a lángsivatagban.

Az ég, tüzes trónján feláldozta a felhőbárányokat.

Izzó por zuhog. Tűzzel színültig a tenger.

A remegő levegőben tünemény szólít.

Friss csobogás kísértete.

Szirénhang. Hamis gyöngyökkel felékszerezve

elkápráztat,szavai parazsával megvakít!

Lista

Mi vagyunk, mi!

Mi vagyunk, mi! …

Egy listát lobogtatva

üvöltözött a nacionalista.

Eközben őt is

megjelölte egy feketelista.

Kharón

Éjsötét az ég.

Szénfekete a föld.

A fák lombja gyászlobogó.

Az örvénylő vízen hófehér ladik.

Nyelvem alatt megfeszített igék,

szemeimen aranypénz.

Ingyenbolond

/ Vadonatrégi látomás /

Nadrágszíja sosem volt.

Nadrágja is alig.

Otthon üldögélt, néha könnyezett.

Bámulta a mennyezet.

Kipp-kopp! - kopogtak ajtaján.

Kinézett, senki nem állt ott.

Ki lehetett? – tűnődött.

Talán csak az éhkopp?…

Hímezve halállal

Nem veszem célba, mellé megy beszédem.

Forgatom a szemem, mutatom a képet.

Álmaimban rémkép:„az árnyékom rámlép”.

Fehér ingem halállal hímezve.

Hárman vagyok

/„ Mert ahol ketten, vagy hárman

összegyűlnek az én nevemben:

ott vagyok közöttük.”/

Máté 18/20

Hazatértem. Átölelni magamat, szaladok elébem.

Itt már sohasem leszek egyedül. Itt úgy tartják

istenfélő népek,aki hatökör, netán félkegyelmű is,

hárman vannak akkor is. Mindig közöttem lesz az Úr!

Gyónás

Bűntelen vagyok, nem csináltam semmit!

Ártatlanságát bizonygatta.

A rácsos ablak mögött, bűnös hallgatózik.

Nagy a zaj. Nem hall belőle semmit.

Rajta az Úr aranyló ruhája. Kifelé menet

megugatja a sátán kutyája.

Egymásnak háttal

A sok jött-ment, egymás hegyén-hátán.

Terhük hegye hátamon, gondom súlya vállukon…

Tülekedünk egymásnak háttal,

mint moslék fölött malacok a vályúkon…

Bolondokháza

/ „To be, or not to be,

that is the question.”/

Most, nem az itt a kérdés, Hamlet,

hogy odabent van e valaki,és az ki,

hanem az, hogy odaát vár-e valaki,

és az ki?...

Behunyt szemmel

DNS-em a kereszten,

ujjlenyomatom a perselypénzen.

Behunyt szemmel néztem,

amint a bűneimet betetéztem.

Üresvízió

/ Már HD-ben is./

Hirosima atombomba, gyomorégés, hüvelygomba.

Ingyenkölcsön kutyabaj, derékfájás, korpás haj.

Lábnélküli táncművész, fűnyíró és láncfűrész.

Szószátyár és mákvirág, hazudott lét, másvilág.

Világháló,kütyü-kor,gondolkodó mosópor.

Pávatáncok, délibáb, eltüntetett szarkaláb.

Gagyi udvar, celebkert, a Teremtőm későn kelt.

Magas torony, réztető, már HD-ben is nézhető!

Meddő föld

Halottak napja. Sírni kellene.

Élők napja. Írni kellene.

Valamiért, valamit mindig kellene!

Írni vagy sírni, sírni vagy írni, vagy…

Végül is: szavaim, könnyeim mit akarnak,

ha maguk fölé folyton meddő földet kaparnak?

Darazsak szárnyán

Énnekem, nem sorok közt

botladozik énekem.

Mint vadvirágpor, darazsak szárnyán száll!

S ha érte csak keserű méz a bérem,

annyival is beérem…

Csak a fele

/ Az akárhány éves magamnak./

Ősz van. Ősz vagyok én is. / Őszök vannak./

A korán kelő fára már ráfagy a pára.

Engem nem vesz meg az Isten hidege.

A félliteres korsóm madártejjel van tele.

Rád emelem. Óborral az ötliteres flaskám.

Emelem rám!

Köszönteni sok évem hazajött.

Nem mind a hatvanöt. Csak a fele…

Ariadné

Valahol a seholban

messzire mentem.

Szíved fonala vezet.

Visszatalálok!

Tudok egy dalról

Tudok egy dalról, egy halott énekéről.

Kölykeit siratva fejem fölött röpköd.

Árnyéka betakar, szomorúság rongya.

Fekete szárnyával szívemet csapkodja.

Romkocsmadal

Álcaháló, csendutánzó, zajgép.

Lézerfény, tükörgömb, bombafüst.

Jó a hangulat most! Előttünk több üveg

felcseperedett must.

Ilyenkor a Pegazus jó hámos. Kertünkben

a király csak napszámos!

Rock sztár

/ Kétforintos géniusz /

Szélkakassal keringőzők

rászóltak, egy keresztre mutatva,

hangos a zene,lázít a szöveg!

A hangerőt lejjebb csavarta, a napot

lementnek nyilvánította,és

óvszert húzott kemény gondolataira.

Pünkösdi király

Hószínű lett a só, egység lett a kétség. Kiáradt a fényözön.

Elindultam tizenkét vándornak, felfénylő ösvényén

megkeresni Őt. Sok mindent láttam s találtam.

Bégető embert, káromkodó nyájat.

Celebmessiást, orommal perlekedő völgyet.

Meglopott koldust, végtelen csöndet. Fakóra sírt szivárványt,

hófödte tetőt, üres madáretetőt. Diadal dalt, meseszép népmesét.

Igába hajtott igéket. anyaföldhözragadtakat, megvett trónt.

Örökéletű tiszavirágot, költők rezervátumát, sóhajba csavart

verslábtörlőket. Kérges tenyereket, arcok temetkezőhelyét.

Vendégtelen vigalomházat, sötétzárkában ragyogókat.

Arany gyertyatartókban vakító izzókat, kicsorbult kardokat.

Kettétört lándzsákat, anyaföldtelen menekülteket, bárányfelhőt,

mely béget. Ki úrvacsorához térdel, szót emel, s felemelni nem bírja.

Krisztust amint a bűnösöktől kegyelmet kér.

Könnycsobogásos vízesést, napba néző fellegeket. Vakonddá lett

pacsirtát, verejtékből aranykarikát. Láttam Mátét, újra vámszedő lett!

Pétert,amikor nem emlékezett a három kakasszóra!

„Találtam sánta varjút is, kettesben énekeltünk.”

Láttam szép szirmait a harminc ezüstnek, s amikor miden egyre megy.

Pünkösd van. Zúg a templom orgonája, remeg isten koronája!