HANGPOSTA
Helyszín: Egy park a belvárosban. Tavasz van. Csicseregnek a madarak és zúgnak az autók a háttérzajban… ( Az autózúgás intenzívebb... ) Az előtérben egy-két csenevész fa, és egy kopott pad. Nem messze tőle egy átlátszó utcai szeméttartó teljesen üresen, körülötte szétdobált hulladékok. Néha-néha "játszadozó" gyerekek szaladnak át a színen, géppisztollyal, késsel, baltával kergetve egymást...
Jól öltözött úriember közeledik a padhoz. /Öltöny, nyakkendő, elegáns megjelenés./ Kezében egy diplomatatáska, és egy újság. Mobiltelefonját maga mellé teszi mikor leül, majd olvasni kezd. Ekkor megcsörren a telefon. A férfi sóhajtva leteszi az újságot, és szemforgatva fölveszi a készüléket.
- Halló, itt Zsíros. Igen, a Józsi. Szervusz öregem. Na mondjad, mi van? ...Hogy micsoda? ...Miféle harmincmilliós üzlet?... Hogy ennyit tudsz adni? ...és ráérek megadni? Rosszul vagy? Mi van veled? Ugyan mikor volt neked harmincmilliód?... Várjak egy kicsit? De miért?
Hosszú csend. Aztán újra megszólal Zsíros:
- Aha. Már értem. Szóval az asztalodnál ül egy nő... Akit te fel akarsz csípni...és ebben a percben kiment a mosdóba... hát ezért vartyogtál nekem a harmincmillióról... úgy gondoltad beveszi, hogy ilyen menő vagy... de mi a francnak kellett ehhez engem felhívni? Nem lett volna elég, ha a süket telefonodba ordítozol, anélkül, hogy felhívsz valakit? ...Ja, hogy túl közel ültetek egymáshoz? ....ide figyelj! Itt vagyok egy parkban, ...tavasz van ...illatos a levegő ...előttem a mai újság... tele van isteni korrupciós botrányokkal... meg lövöldözésekkel... Ráadásul kinyírtak a konkurenciából is valakit... már alig várom, hogy belenézzek! Mi lenne, ha egyszer végre nyugodtan el tudnám olvasni??? Ennyi örömöm sem lehet??? Hagyjál békén!!!
Lecsapja a telefont a padra maga mellé. Újra szétnyitja az újságot. Ekkor a készülék megint megszólal. Átkozódva leteszi az újságot, fölkapja a telefont:
- Zsíros Józsi!...szervusz drágám!...persze, hogy örülök! Nagyon jó, hogy hívtál! Mi újság? - kérdezi rezignáltan, majd nyugodt mozdulattal a padra teszi a telefont, és olvasni kezd. Néhány perc múlva fölveszi a készüléket:
- Hát ez nagyon érdekes volt! Most le kell tennem. Puszi!
A hajába túr. Láthatóan ideges. Maga elé mormog:
- Egyszerűen nem igaz, hogy egy újságot nem lehet végigolvasni...!!! ...elegem van... átkapcsolom hangpostára! Nekem úgyis csak hülyék telefonálnak!
Széles vigyorral belemélyed az újságba. Néha a fejét csóválja, vagy a térdét csapkodja. Aztán elégedetten csettint egyet-kettőt.
Kopott öltözékű férfi közeledik lassan a pad felé. A kezében mobiltelefon, és egy újságpapírba tekert csomag. Többször tétován körülnéz, majd suta mozdulattal megáll a pad előtt. A hangja alázatos:
- Elnézést uram, leülhetek?
A másik felnéz az újságból, kezével int:
- Parancsoljon!
A kopottas egyén a pad szélére ereszkedik. Készülékét az ölébe fogja, ellágyult mosollyal nézegeti. Aztán kibontja a csomagját. Kenyeret, és kolbászt vesz elő. Jóízűen falatozni kezd. A másik megvetően végigméri.
Mikor befejezi az evést komótosan megtörülgeti a bicskáját, és zsebre teszi. Megint kezébe veszi a mobiltelefont. Néha megsimogatja, és puszikat küld felé. Zsíros kezében minden cuppantás után megremeg az újság. Végül leteszi a lapot, és gyanakodva figyelni kezdi a másikat:
- Mondja ember, ...már elnézést... de nem aberrált maga szexuálisan? ...mi a nyavalyának lesi olyan szerelmesen azt a nyüves telefont?
A másik önérzetes sértettséggel felel:
- Megbocsásson uram, de nem tudja, miket beszél! Van magának fogalma róla, hogy ez a telefon bármelyik percben megmentheti az életemet? Én egy leszázalékolt ember vagyok, kérem! Baj van a szívemmel, a tüdőmmel, a vesémmel, az epémmel, a lépemmel, ...ja és néha meg is szoktam fázni!... Szóval, ha véletlenül rosszul lennék, akkor rögtön hívhatom a mentőket! ...mert nézzen körül! Lát itt maga véletlenül is egy épségben maradt telefonfülkét? Na ugye! Hát ezért kell nekem ez a telefon, kérem! Egyébként soha nem használom, nem szoktam felhívni senkit, mert hát örülök, ha az alapdíjat ki tudom fizetni. Az ismerőseim nem is tudják, hogy van mobiltelefonom... még azt hinnék, hogy telik a pénzemből telefonálgatni...
ilyen árak mellett... másnap már megrohannának kölcsönért... Még csak az kéne! ...de látom, magának is itt a készüléke...!!!
Egymás mellé teszi a két telefont, aztán cserélgetni kezdi őket a padon.
- Milyen aranyosak! Mint két iker!!! ...vagy egy ikerpár... mindegy...
Zsíros türelmetlen mozdulattal az órájára pillant, a homlokára csap, majd felugrik.
- Atyaisten! A tárgyalás! Mindjárt elkések!
Gyors mozdulattal fölkapja a táskáját, az újságot, az egyik telefont, és elrohan.
A másik sóhajtva néz utána:
- Ez a rohanás... ez az állandó rohanás.... aztán csodálkozunk, hogy már nincs hely az adósok börtönében...
Hirtelen a padra néz.
- Nahát, jelez a telefonom! ...mi a fenét jelent ez? ...nem értem... megnyomom ezt a gombot...
Ekkor váratlanul megszólal az elcserélt telefon rögzítője. Búgó női hang liheg kéjesen a vonalban:
- Halló, Józsikám! Halló, te Superman! Te tömény erotika! ...kellesz nekem, érted???! Te még nem ismersz engem, én viszont már milliószor hallottam a nevedet.... a bunkó barátaim egyfolytában irigykednek rád... azt mondják okos vagy, sikeres vagy, gazdag vagy, szép vagy, férfias vagy... Találkozni akarok veled!!!... Miért, ma már egy nő is adhat randevút, nem?
A feleséged nem fogja megtudni, ígérem!... Én mindig diszkrét vagyok... nem fogsz csalódni bennem... Tőlem mindent megkapsz, amire eddig vágytál, csak vetkőzd le a gátlásaidat!!! Engem pedig néha öltöztess fel! Egy bunda, pár ékszer... Mi az neked?
A férfi a padon egyre inkább kihúzza magát. Ostobán vigyorog, közben a fülét csavargatja.
- Én leszek drágám, a te titkos szeretőd... a te mindenséged ...a te vörös cicád... figyelj édes! Úgy intézd, hogy este hétkor mindenképpen várlak... nincs kifogás!!! Vettem egy őrült szexi csipke bugyit is... ha azt meglátod...
- ha meglátom... - mondja a férfi, miközben szódásüveg-szemüvegét törülgeti, és egyre kétségbeesettebb képet vág.
- a lakásomon találkozunk... Lóránt utca 17. Első emelet 3. El ne felejtsd! Várlak, te...te...te hímek, hímje! Te csődör! Te bika! Te kos! Te kan! Te reklám férfi, akinek minden sikerül!
Kattanás. A telefon elhallgat. A férfi centiről-centire végignézi magát, majd ámulva megszólal:
- Ez meg kiről beszélhetett???
Éles sípolás. Erőteljes férfihang szólal meg a rögzítőn:
- Szevasz Zsíros! Samesz vagyok! Na figyelj, öregem! Változott a program! Az üzleti vacsora ma este lesz! Kilenckor! Már foglaltattam helyet a Kékvérű Vitézek étteremben! Istenien csinálják a Gyurcsi-tócsnit! Tizenegyes asztal! Pontos legyél, mert különben megropogtatom a mogyoródat! Ha-ha-ha! Hozzál magaddal egy nőt is! De valami olyat, aki jól is néz ki, meg buta is! Lehetőleg ne dumáljon semmit, meg ne igyon túl sokat! Lényeg, hogy kilógjon mindene a ruhából! Na viszlát este!
A telefon végérvényesen elhallgat. A férfi sokáig kimeredt szemmel néz maga elé. Föláll, tesz egy kört a pad körül, majd visszaül. Némán hápog, közben jelentőségteljesen megigazgatja a nadrágja sliccét. Még kétszer körbejárja a padot, és oda sem figyelve beledobálja a kukába a szemetet. Az arcán földöntúli mosoly. Ekkor észreveszi, hogy teli lett a szeméttartó. Mérgesen toppant egyet:
- Nahát, micsoda rendetlenség ez! - kiáltja, és kiborítja a kukát. Újra járkálni kezd. Félhangosan morfondírozik:
- ...csak ez történhetett... igen, semmi kétség.... elcseréltük a telefont.... most mi a nyavalyát csináljak??? ...hogy találom meg azt a marhát??? ...a hímek hímjét ...a kost ....bár szerintem inkább tulok... Fel kéne hívni a telefonomat... De nem! Mégsem!!!
Bárgyú mosoly jelenik meg az arcán. Leül. Kényelmesen hátradől, keresztbe rakja a lábát. Szemét az ég felé fordítva dudorászni kezd. Talpával veri a ritmust, közben ruháját igazgatja.
- Most mit csináljak? Csak vissza kell adnom ezt a nyüves telefont.... végül is ...miért ne??? Elmegyek a vörös cicához... és akkor a kezébe adom.... a kezébe adom... a kezébe adom ezt a hülye telefont, hogy a franc egye meg!... Legalább majd visszaadja annak a bikacsődörnek, ...vagy hogy is hívjáknak... Addig ezt meg kikapcsolom. Úgysem az enyém...
*
Új helyszín: Hálószoba, sejtelmes megvilágítással. Hatalmas franciaágy, szétdobált párnákkal. Egy zsúrkocsin pezsgő vödörben, és két pohár. Halk zene. Az ágyon egy rikítóra mázolt, fiatal, csinos, vörös nő fekszik lenge pongyolában. Magazint lapozgat. Kopogtatás:
- Szabad! Nincs bezárva, édes! - csilingeli a nő, miközben rettenetes fejhangon folyamatosan kacarászik. Látszik, hogy nagyon buta.
Megjelenik a kopott férfi. Hunyorogva nézi a nőt, az arcán rémület. Idétlen hajlongásba kezd.
- Csókolom a kezét... Ugyebár a vörös cicának tetszik lenni?
Magában motyog: Hogy én mitől mentettem meg a bikacsődört! Te jó isten!
- Egy szót sem többet! Mind a ketten tudjuk, hogy miért jöttél... ne feszélyezd magad... dobd le a ruhádat, és gyere ide mellém! - kéri affektálva a nő.
- Bocsánatot kérek, itt egy kis tévedés van... a csődör úr nem tudott eljönni, ugyanis....
- Ne beszélj most... majd később... Gyere!!! Hagy tapogassalak meg... Hi-hi-hi...
A férfi alig hallhatóan mondja: Na én ennek még a telefont se adom a kezébe!... mást meg pláne...! Aztán hangosan megszólal:
- Izé... kezdem az elején... a nevem Gémes Géza... leszázalékolt nyugdíjas vagyok... ma délután a parkban sétálgattam, amikor a csődörbika úrral találkoztam....
Közben a nő kéjes mozdulatokkal fölkel az ágyról, és simogatni kezdi az ijedt férfit.
- ... szóval leültem egy padra, és letettem a telefonomat a kos úr telefonja mellé...
A vörös cica közbevág:
- Hogy te milyen jópofa vagy! / folyamatos kacarászás / - Ez biztosan egy vicc lesz! Különben szeretem a vicceket! Meg értem is! / kacarászás /
- Ha meg mégse érti, hát az sem tűnik fel, mert gondolom akkor is ugyanígy tetszik csilingelni... Hogy is tetszik csinálni? Ha... ha... hi... - próbál meg nevetgélni Gémes.
Elkomorodik.
- Nem ... Mégsem úgy... Ezt egyszerűen ember nem tudja utánozni...
Rémülten figyeli, ahogy a nő megszabadítja a zakójától, és a nyakkendőjétől.
- Ne nagyon tessék ezt rángatni, mert ez az egyetlen jó ruhám. Még a Vörös Október Ruhagyárban csinálták... Tudja mindig kikefélem, mielőtt visszateszem a naftalinba.
A nő idegtépően kacarászik:
- Hogy Te milyen jópofa vagy... Ez isteni szöveg volt! De lassan már a lényegre térhetnénk, kedveském! Na gyere szépen a te kis vörös cicádhoz! Meglátod, úgy elvarázsollak, hogy azt sem fogod tudni, mi történik veled! Csak azt érzed majd, hogy még soha ilyen jó nem volt! Egyszerűen engedd el magad, és bízzál rám mindent! Hol akarod? Menjünk a zuhanyozóba?
- Szerintem inkább a konyhába! Ma még nem is ettem... Így meg a kellemeset a hasznossal...Tetszik tudni hogy van ez... - heherészik Gémes, miközben izzadó homlokát törülgeti egy hatalmas kockás zsebkendővel. A nő felugrik, és átkarolja a nyakát:
- Isteni ötlet, bikuci! Így foglak hívni! Ha rád nézek, rögtön ez jut eszembe: bikuci! Ugye jó ötlet? - kérdezi, miközben teljesen összetúrja a férfi haját.
- Hát ötletnek nem rossz, de hogy milyen bika lesz belőlem csókolom, azt nem tudom egyenlőre... Talán, ha kimennénk a konyhába, és előtte ennénk valamit... Ha lenne egy kis főtt csülök házi savanyúval, szívesen megkóstolnám... De nagyon szeretem a füstölt kolbászt is...
A nő újra őrjítő kacagásba kezd:
- Hogy Te milyen jópofa vagy! Isteni a humorod bikuci! Szóval a konyhában szereted csinálni... közben meg egy kis nyalakodás... Mit szólnál hozzá, ha bekenném magam tejszínhabbal?
- Nekem aztán mindegy, kis kezit csókolom, bár szerintem kár úgy elpazarolni azt a finom édességet! Én maradnék a csülöknél, de mindet a számba teszem majd, mer hát hogy nézne az ki, ha bekenném vele magam... éhes is maradnék, meg gusztustalan is lennék...
- Hát persze! Na gyere, te kis mohó! - szól a nő, és nyakkendőjénél fogva húzza maga után a férfit.
*
Új szín: Hatalmas, elegáns konyha, minden csillog-villog.
A nő kivesz a hűtőből egy nyomható kupakú flakonos tejszínhabot, és felül a konyhaasztalra. Derékig kinyitja a pongyoláját, és befújja habbal a mellét. A férfi szerencsétlen képpel nézi, majd megcsóválja a fejét.
- Ezt nem nagyon értem, de hát maga tudja.... Én mindenesetre benézek a hűtőbe, jó?
Kitárja a hűtőszekrény ajtaját. Láthatóvá válik két kefir, egy joghurt, egy brokkoli, egy citrom, két grappe-fruit, néhány sárgarépa, és egy saláta. A férfi rémülten törülgeti a szemüvegét, közben alulról fölfelé, és fordítva is végignézi a hűtőszekrényt.
- Tessék mondani, csülök nincs? - kérdezi, miközben nagyot nyel.
- Jaj, de jópofa vagy! Tudhatnád, hogy egy ilyen jó nő mint én, csak zöldséget, meg gyümölcsöt eszik! Különben hogyan őrizhetném meg az alakomat?
- Tessék mondani, egy kis keksz, vagy ilyesmi esetleg nem akad?
- Keksz??? Müzli, drágám! Meg magok! Mindenféle! Azt, ha rászórod a tejszínre, aztán szépen lassan lenyalogatod... Fantasztikusan izgi lesz! Na gyere! - szól a nő, miközben kéjesen elnyúlik az asztal tetején.
- Hát ez rettenetes! Pedig majd éhen halok! Éhgyomorra tejszínhab! Biztos, hogy elcsapom a hasam! De ezt a nyamvadt madáreleséget már végképp nem szórom magácskára, kedves vörös cica! - mondja a férfi.
Szerencsétlen képpel álldogál, aztán gyámoltalanul megszólal:
- Azt nem lehetne esetleg... izé... hogy egy pohárba összekaparjam ezt a kis tejszínt ami magácskán van??? Én nekem úgy is nagyon jó lenne... bár így éhgyomorra... na, mindegy...
A nő rettenetes fejhangú kacagás közben magára húzza a férfit, de az lassan kibontakozik, és leül egy székre. A ruhája csupa tejszín. Lassan törülgeti. Arcán újra ott a bárgyú mosoly:
- Kedves vörös cica... izé... mi lenne, ha meghívnám egy rendes vacsorára, és aztán utána... tudja így lenne a legjobb... Nem holmi "hű-bele Balázs" módjára... He-he-he... Adjuk meg a módját...Ugyebár...
- Nahát, ez irtó jó! Vacsorázni hívsz! Micsoda udvarias egy fickó vagy te, bikuci! Szóval előbb vacsora...
- Aztán lenne a nyalakodás, csókolom! Legfeljebb kétszer eszünk desszertet!
- És hová megyünk? - kérdezi a nő, miközben a haját igazgatja, és leszáll az asztalról.
- Este kilenckor a Kékvérű Vitézek étterem... Megfelel?
- Hogy megfelel-e? Az a legmenőbb hely mostanában! Imádlak bikuci! Te egy igazi gavallér vagy!
- Hát ugye, igyekszik az ember...He-he-he....
*
Új helyszín: A Kékvérű Vitézek étterme. Fantasztikus elegancia, libériás inasok, diszkrét zene.
Az előtérben a főpincér áll. Gémes Géza, és a "vörös cica" belépnek. Gémesen a megszokott kopott öltöny. Nagyon zavarban van. Mellette a nő kimondottan elegáns, de túlzottan rikító, és kihívó az öltözéke, az arcán pedig erős a smink. Gémes karjába kapaszkodva kacarászik, a szokásos rettenetes fejhangon. A főpincér tiszteletteljesen meghajol, de közben gyanakodva méregeti a különös párt.
- Kikhez van szerencsém? – kérdezi óvatos hangon.
- Na, ne mondja már, hogy nem ismeri meg! Hát ő a Zsíros Józsi! Tudja, na!!! - veri hátba a nő Gémest.
- Bocsánat, korrigálnék egy kicsit... A Zsíros úr jogi képviselője vagyok. Zsíros úr ugyanis nem tudott eljönni a ma esti találkozóra, mert.... - hebegi Gémes.
- Ne is tessék mondani... Természetesen tudok róla, hogy valami történt a Zsíros úrral, ugyanis egész nap nem tudjuk elérni. Kikapcsolta a mobilját. Már komolyan aggódtunk érte. Tessék mondani, mi baja a vitéz úrnak? - kérdezte a főpincér.
- Vitéz? Én úgy tudtam Zsíros... - nevetgél Gémes.
- Nagyon jó humora van, uram... De hogy komolyra fordítsam a szót, Dr. Zsíros József urat tavaly vitézzé avatták, nagyon sok erre érdemes társával együtt, ahogyan Ön ezt bizonyára tudja... Akkor nyitottuk meg ezt az éttermet is. Ide leginkább kékvérű vitézek járnak, kérem! Persze más nem is igen tudná megfizetni az árainkat! A vitéz urak meg csak csettintgetnek, bokáznak, adomáznak, mulatoznak, és ami a lényeg: kifizetik az irdatlan nagy pénzeket! Persze hát nem véletlenül... Tudja kérem milyen ételeink vannak nekünk? Hogy mást ne említsek, itt van például ugye a Gyurcsi-tócsni! Hát, ha látná kérem, hogy a konyhán milyen élvezettel reszelik a belevalót! Én nem is értem mi öröm van olyan nagyon abban a reszelésben! Na meg azt kellene még látni milyen boldogan fogyasztják a vendégek! Akár csak az Orbán-tokányt, vagy a Kövér-bordát, a sült Répássy-répa levest... és akkor még nem is beszéltem a Szabadi-féle rácsos linzerről! Hát ezt persze meg kell fizetni kérem! Mert hát a nevek, ugye... A nagy nevek... Ja, és a zenéről vitéz Dhelusa Gjon gondoskodik, ahogy ez már dukál egy ilyen helyen. - társalgott kenetteljes hangon a főpincér.
- Na jól van, husi-musi, most már hagy menjünk be! Te pedig cuki-pofa mondhattad volna, hogy a Zsíros ügyvédje vagy! Persze bánja a fene! Biztosan Te sem keresel rosszul, ugye bikuci? - kérdezi borzasztó fejhangon "a vörös cica".
- Még hogy rosszul? Nem is értem hogy lehet ilyet kérdezni... - heherészik Gémes.
- Hányas az asztalunk, bikuci? - érdeklődik a nő.
- A tizenegyes! - mondja Gémes, és mindenre elszánt arccal megindul a hajlongó főpincér után, miközben hol a homlokát, hol iszonyúan vastag szemüvegét törülgeti hatalmas kockás zsebkendőjével.
*
Új helyszín: Az étterem belseje. A tizenegyes asztal körül félig lerészegedett társaság röhigcsél. Előttük pezsgő, tömény ital, néhány üveg bor, és sör. Láthatólag jól menő vállalkozókról van szó, akik fesztelenül csapkodják egymás vállát, és egyik történetből a másikba kezdenek a nélkül, hogy bármelyik is meghallgatná a másikat.
Gémes és "a vörös cica" megállnak előttük. Az asztalnál csend lesz, mindenki gyanakodva méregeti őket. A nő kacarászni kezd, és a haját igazgatja. Gémes Géza megköszörüli a torkát:
- Jó estét kívánok... izé... vitéz uraim... - hebegi.
- Mi tetszik? - kérdezi egy elegáns hústorony.
- Mindenkit üdvözlök... A Zsíros vitéz úrnak vagyok én a jogi képviselője, merthogy a vitéz Zsíros úr nem tudott eljönni, ... az történt ugyanis, hogy én hallgattam le az üzeneteit... - mekegi Gémes.
- Jól van öregem, ne szabadkozz már annyit! Te képviseled a Zsírost, és kész! Tudomásul van véve! Ülj már le! Így arcról nem vagy ismerős, de a Zsíros havonta alkalmaz új embereket... - mondja a hústorony.
- Tovább nem is bírná ki nála senki! - röhög fel az egyik vállalkozó.
- Így a kifizetődő neki! Nem muszáj, hogy túlzottan belelássanak az ügyeibe! - hebeg egy másik lerészegedett vitéz úr.
- A nevem Gémes Géza! - hajol meg ünnepélyesen a férfi.
- Ez a hölgy pedig mellettem... izé....
- Szalontay Szidónia vagyok, de mindenki csak Szexinek hív... - mosolyog oldalra hajtott fejjel a nő.
- Tudod, a vörös cica... már régen rá akar hajtani Zsírosra, de úgy látom, az ügyvédjével is megelégszik első körben.... - súgja jól hallhatóan egyik vállalkozó a másiknak.
- Na hát akkor, igyunk is, meg együnk is, Gézukám! - csapja hátba a hústorony Gémest, akinek ettől a mozdulattól egy tányérba esik a szemüvege. Keserves képpel kihalássza a társaság egyik tagjának krumplipüréjéből, és lassú mozdulatokkal tisztogatni kezdi. "A vörös cica" felvihog mellette.
- Hát akkor először is igyál valamit Gézám! Mit parancsolsz? - kérdi a hústorony.
- Talán egy kisfröccs...
- Hogy Te milyen jópofa vagy! Pincér egy dupla whiskyt! De aztán fenékig! - biztatják többen is.
Gémes megissza a whiskyt, majd fuldokolni kezd. "A vörös cica" megállás nélkül ütögeti a hátát.
- Na még egyet! - rikkant a hústorony.
- Semmi esetre sem! A szívem... Inkább ennék valamit, ha meg nem sértem a társaságot... Talán egy adag pacalt, vagy inkább egy szép pirosra sült csülköt... de nagyon szeretem a kolozsvári töltött káposztát is. Desszertnek egy kis túrógombóc... vagy egy adag somlói galuska... - Gémes hatalmasakat nyel, és az orrát vakargatja.
- Drága öregem, azt kérsz, amit csak akarsz! Nekem aztán igazán mindegy... Bár itt a Kékvérű Vitézeknél nem is tudom csinálnak-e ilyen kaját, de hát csak kérdezd meg... remélem szerencsével jársz... Ha pedig jóllaktál, rátérhetünk a lényegre. Mert azt Te is tudod pajtás, hogy evés közben jön meg az étvágy... mármint ami az üzletet illeti... he-he-he...
Gémes magához inti a pincért. Közben szélesen vigyorog.
- Hát akkor hozzon nekem kérem... egy szép pirosra sült disznócsülköt, párolt káposztával, krumplival!
- Hová gondol, uram? Ilyesmit nem tartunk. Parancsoljon, nézze át először az étlapot!
Gémes lassan betűzi a cikornyás oldalakat. Közben a nő egyre feljebb csúsztatja a kezét Gémes combján. Arcát a férfi vállához dörzsöli, majd diszkréten nyalogatni kezdi a fülét.
Gémes rémülten ficánkolni kezd. Aztán oda adja az étlapot a nőnek.
- Inkább ezt tessék tapogatni. Én ezen az egészen úgysem tudok eligazodni. - mondja, majd szenvedő arccal ismét a pincérhez fordul:
- Hozzon nekem valami hús-félét, meg hozzá köretet.
- Ajánlhatom az Orbán-tokányt, és a Fidesz-krémes is finom, de nem nagyon értem miért olyan keserű benne a narancs-töltelék mostanában... Ámbár a vendégek nem panaszkodnak... Olyasmit mondtak, hogy ez várható volt...
- Izé... főúr... milyen az a tokány? - vág közbe Gémes.
- Hát van benne strucc-hús egy kis vízben párolva, és aztán az egész le van öntve cukros light joghurttal. Hozhatom? Gémes sírós tekintetet vet a mennyezet felé, aztán elhaló hangon kérdezi:
- Milyen a Kövér-borda??
- Hát kérem, ez egy félig nyers vaddisznó-borda, azon pedig sárgadinnyeszósz - aminek az alapanyagát egyenesen Japánból importáltuk - és Chiléből hozott magyar cseresznyével körítettük...
Gémes kikerekedett szemmel bámulja az asztal lapját. Lassan tenyerébe hajtja a fejét.
- Hát izé... én azt hiszem jól is laktam ezzel a felsorolással... Keserű-narancsos krémest sem kérek. Tulajdonképpen van még otthon egy kis füstölt szalonnám, zöldpaprikával.
- Tényleg jó fej vagy te, öregem. Persze, ahogy gondolod. Viszont, ha nem vagy éhes, rátérhetnénk az üzletre.... Mit szólsz hozzá? - kérdezi az egyik vitéz úr.
- A kis vörös nagyság hol van? - néz körül Gémes.
A hústorony kacsint:
- Soha ne törődj vele öregem! Az előbb tűntek el a Plazai legújabb Jaguárjában.
A hölgyemény imádja az autóban csinálni... nem tudtad?
- Ezek szerint tejszínhabos bemutató sem lesz. Na mindegy, már úgyis menni készültem... - szól Gémes.
- Hová mennél édes öregem? Beszéljük meg a dolgokat! Tudod, az üzleti részt! Végül is téged küldött a Zsíros, nem?
- Igen. Mert nem ért rá... De mit adna érte, ha mégis sikerülne idehívnom a Zsírost?
- Esetleg a jövő héten elintézem neked, hogy vitézzé üssenek! - szól ünnepélyesen a hústorony.
- Hát, ha már megőrültem volna, igazán jól jönne a dolog... de addig is... Egy tízezrest megér magának, ha ide hívom Zsírost? Ez mégis az ő üzlete lesz!
- Meg tudod csinálni? Most idehívod??? Tényleg? Itt van a pénz! Tedd el! - lelkesedik a hústorony.
- Na figyeljen! Most felhívok egy jól ismert számot, és elintézek egy fontos cserét! Aztán jön a Zsíros, és maguk együtt vitézkedhetnek tovább! Mindent bele! Én meg veszek valami normális kaját az éjjel-nappali közértben!
A telefon kicseng. Gémes hadarva mondja:
- Harcos üdvözletem Zsíros vitéz úr! Jöjjön a Kékvérű Vitézek éttermébe, és lebonyolíthatjuk a cserekereskedelmet! Tudja, a kommunikációsat! ...Mikor? ...Fél óra múlva itt lesz? Nagyszerű! ... Tessék? ... Hogyan? ... a magáét is! Hogy mer ilyen szavakat használni egy szegény nyugdíjassal szemben? Örüljön, hogy minden elrendeződik!
Arról nem is beszélve, hogy ismét megköthet egy tuti üzletet! Ha megkérhetem, a mobilomat pedig hagyja itt a portán! Majd érte jövök! A maga telefonját átadom az egyik vitéz úrnak! Na viszlát! - mondja Gémes, és kikapcsolja a készüléket, amit az egyik vállalkozó markába nyom.
- Ezt adja oda a Zsíros vitéznek! - szól méltósággal.
- Na megyek! Olyan füstölt szalonnát veszek! Meg kolbászt is! …és libatöpörtyűt!
Nagyot nyel.
- Szegény Zsíros! A nyavalya se cserélne vele! - motyogja még Gémes, miközben ódivatú zakójába gyűri a pénzt, és földöntúli mosollyal az arcán kibotorkál a süppedő bársonyszőnyegekkel borított étteremből.
Vége | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
