A CSÖND  ÉVEI

Rock - fantázia

Balázs Fecó

és Horváth Attila

legszebb

dalaiból

         AZ ÖSSZEKÖTŐ SZÖVEGET IRTA:  P. DOBROSSY RITA

MÁSODIK FELVONÁS

Világítás: az egész színpad kivilágítva, az erkélyt kivéve.

Edina és Tibor előrejön a bárpult mellől. Lehuppannak a két oldalra fordított bőrfotelbe, egymással szemben, az asztal két végén. Adél és Erika is leül a díszpárnákra.

Iván: - Egyetek valamit! Még a fejedbe száll a sok tömény, nem gondolod, Tiborkám? Ha-ha! Ez persze, csak vicc volt! Tudom, hogy nagyon bírod az italt! Azért szóltam, mert egy részt jó a kaja, másrészt a feleségem személyes sértésnek veszi, ha csak egy morzsa is marad! Tényleg, Tiborkám, te miért nem nősültél meg? - kicsit megriad a saját szavaitól. Kínosan feszeng, aztán erőltetett mosollyal kérdi:

 - Vagy mért nem veszed el ezt a bombázót? - Edinára mutat.

Edina teljesen becsípve: - Hát ez jó vicc! Gondolod, hogy már megkért, és én nemet mondtam? Ne kérdezz ilyeneket Iván, mert még konfliktusba kerülsz a főnököddel! Az pedig nagyon vacak dolog. Nekem elhiheted. Sok helyen dolgoztam már. Ha túl gusztustalannak találtam a főnöki macerát, tovább mentem. De a Tibor végül is rendes. Egy szavam se lehet... azt hiszem...

Tibor: - Hát persze, hogy nem lehet egy szavad se csillagom! De ha mégis lenne, nem akasztanám fel magam!

Edina dühösen: - Hanem?

Tibor vállat von: - Egyszerűen elküldenélek a francba. Most mondtad, hogy már számtalan helyen voltál. A változatosság pedig, mint tudjuk, gyönyörködtet, kis bogaram!

Edina haragosan feláll: - Valóban bármikor elmegyek. Ugyan mi tartana vissza? Még fiatal vagyok. Szép vagyok. Az ország meg tele van ilyen balekokkal, mint te! Pedig téged tényleg szeretlek. Mert ilyen idióta tudok lenni. De különben olyan vagyok... olyan vagyok, mint a homok a szélben... Igen! Mint homok a szélben.

ZENE: HOMOK A SZÉLBEN   ( Maradj velem album )

Edina énekli haragosan Tibornak. Aztán iszik egy pohár italt. Mindenki döbbenten, mozdulatlanul ül.

                                                   *

 Világítás marad ugyan az.

Mindenki zavartan hallgat. Végül Adél átöleli Edinát, és így szól:

- Ne mondj ilyeneket, drága! Komoly az esélyed rá, hogy beszerezz egy világi jó-fej férjet!

Edina: - Nem tudom... Talán később... De addig is, … csak hogy növeljem az önbizalmamat… és a trófeáim számát, szerelem még több kell!!!

ZENE: SZERELEM MÉG TÖBB KELL  ( Újjászületés című album )

Edina énekli mindenkinek. Az arca gúnyos, elkeseredett.

Tibor: - Hát ez igazán megható volt… Kis cafka... - mormolja halkan.

Hirtelen a többiek felé fordul:

- Tudjátok mi az én bajom? - bömböli. Mindenki elhallgat.

Éva és Gyuri is felállnak, körülveszik Tibort. A díszpárnákra ülnek, a nézőknek oldalt.

Tibor: - Volt egy csaj. Értelmes, belevaló, gyönyörű. Talán három éve. Imádtam. Egy éjszaka úgy hagyott magamra, hogy fel se tudtam ocsúdni... Azóta csak gürcölök, gyűjtöm a pénzt, mint a hülye. Az üzleteim sorban bejöttek, minden sikerült, pedig nem is érdekelt, hogy mi lesz... A csaj eltűnése óta semmi nem érdekel. Az állandó melóba temetkezem. Az egyetlen mákony... Meg sokszor leiszom magam. Hétvégén mindig. 

ZENE: A ROSSZKEDVŰEK ANGYALA  ( Újjászületés című album )

Tibor énekli mindenkinek. Dermedten nézik.

                                                      *

Tamás: - Adél, kijönnél velem egy cigire?

Adél: - Mehetünk.

Az erkély megvilágosodik, a többi rész nagyjából elsötétül.

Tamás: - Hát ezt nem gondoltam volna. A Tibor, tudod… Kizárólag egy újgazdag bunkót láttam benne. Most meg szinte már sajnálom.

Adél: - Azért az Edina szövege sem volt semmi. Mi a nyavalyát ér vele, ha még lesz valaki egy pár évig, aki rárakja a nercbundát, meg az ékszert? Érzelem nélkül. A testéért. Mindig ezt a hülye álarcot kell viselnie!

Hosszú csend.

Adél: - Tudom, hogy gyakran igazságtalanul szidlak, Tamás. Most már tudom... Inkább százszor ilyen csórón, de legyen közös az aura! Igen, ez a legfontosabb! ... és nemsokára megváltozhat minden. Hidd el, kapsz munkát! Ha nem most, akkor néhány hónap múlva! Ne emészd magad! Szeretlek!

ZENE: ÉVSZAKOK      ( A Csönd évei című album )

Adél énekel. Tamás és Adél közösen énekli a refrént.

                                                    *

Tamás: - Köszönök mindent. Ezek után, amit ma este itt láttam, és amitől még most is kiráz az undor, már csak egy valamit tudok kérni Tőled... Nagyon fontos kérés... Ahhoz kell, hogy az elkövetkező éveket végig tudjam csinálni...

Adél: - Mit kérsz?

Tamás: - Maradj velem!

ZENE: MARADJ VELEM című szám refrénjei.

Tamás és Adél közösen énekli. Szintén az erkélyen. A többiek jókedvűen beszélgetnek odabent. ( Maradj velem című album )

                                                    *

Az erkély elsötétül, a nagy világítás felgyullad. Adél és Tamás visszamennek a szobába.

Éles csengetés. Iván rohan ajtót nyitni. Ott áll Olga. Gyönyörű, és elegáns. Kedvesen mosolyog. Gyöngéden arcon csókolják egymást.

Iván kicsit zavartan: - Engedjétek meg, hogy bemutassam... Egy volt osztálytársnőm...

A társaságból csodálkozó nevetgélés tör ki.

Zoli: - Hát ez érdekes! A Gyuri is egy volt osztálytársa az Évikének....

Iván higgadtan:

- Nem tudom miért érdekes, de így van. Szóval, engedjétek meg, hogy bemutassam Olgát!

Olga mindenkivel kezet fog. A nők hosszasan méregetik. Iván poharat ad a kezébe. Éva süteménnyel kínálja. Az arca közömbös. Olga leül Iván mellé. Feltűnés nélkül nézik egymást.

Közben Erika föláll, átöleli Tibor nyakát, megborzolja a haját. Aztán cuppanós puszit ad Edinának. A színpad bal oldalára megy, hirtelen megfordul. A társaságból mindenki felé néz. Csönd van.

Erika: - Hát, gyerekek sok minden elhangzott itt ma este, én sem akarok kimaradni... Ugye nem baj? Úgy látom ez egy lelkizős parti lett, hát akkor borítsuk ki fenékig azt a bizonyos szemetesládát! Tibor, te elvesztetted a szerelmedet, Edina, te nem is keresed az igazit... Ugye? A többieket csak fél füllel hallottam, de mit mondjak, az is elég volt.

Zavartan Éva és Gyuri felé pillant.

- Szóval, ha már így kitárulkozott mindenki, hagy mondjam el, hogy én sem vagyok ám fából, mégis vénlány lett belőlem! Tömören ennyi. Egy kicsit részletezve: Volt jó néhány fiúm. Végül rátaláltam az igazira. Őrülten szerelmesek voltunk. Egy albérleti lyukban éltünk. Élettársként. Semmi kilátásunk nem volt egy jobb életre, mégis gyereket akartunk.

Biztosan hiba volt. De nem gondolkodtunk. Hamar állapotos lettem. Harmadik hónapban voltam, és a szerelmemet elütötte egy részeg autós, miközben a zebrán ment át szabályosan. Mikor megtudtam, azonnal elvetéltem. Pszichésen is a padló alá kerültem. Sokáig kezeltek az ideggondozóban. A terápia során azt tanácsolták, ha van kedvem, írjak például verseket. Volt kedvem. Írtam. Kényszeresen írtam. Van egy, amit a szerelmem nevében írtam. Mintha még élne… Hogy is mondjam… Ugye értitek??? Különben érdekel valakit? - ordítja könnyes szemmel.

ZENE: ÉN IS LEHETNÉK  Erika énekli mindenkinek. ( Újjászületés című album )

                                                     *

Világítás marad.

Súlyos csönd van. Végre Iván mozdul:

- Gyere, szívjunk el egy cigit Olga, ha van kedved. - kimennek az erkélyre.

Erkély-világítás bekapcsolódik, a többi rész homályba borul.

Olga: - Egy kicsit fázom.

Iván megbántottan: - Bemenjünk?

Olga: - Isten ments! Már alig várom, hogy rágyújtsak!

Iván: - és azt vártad, hogy találkozzunk??? Hazudni nem ér!

Olga: - Persze, hogy vártam! Nagyon is! Nem sokat változtál különben.

A hangod is pont olyan...

Iván: - Milyen?

Olga: - Mint az első éjszakánk után.

Iván: - Csodálatos volt. ... És Te is csodálatos voltál. Túl az első éjszakán is.

ZENE: TÚL AZ ELSŐ ÉJSZAKÁN    ( A Csönd évei című album )

Iván énekli, a refrén Olgával közös.

                                                    *

Mindenki a helyén marad. Világítás: csak erkélyen.

Iván átöleli Olgát: - De aztán mégis elmúlt...

Olga: - Iván, látod, én nem kérdezek semmit. Pedig azt hittem, örökké fog tartani. Ugye milyen giccses ennyi év távlatából? - maszatolja a könnyeit.

Iván: - Dehogy giccses. Szép és szomorú.

Olga: - Te mentél el. Évekig kerestelek. Egy szó nélkül léptél le.

Iván: - Nézd, Olga megmagyarázom...

Olga: - Ugyan minek? Húsz éve történtek a dolgok. Elmúltak, és kész. Különben jól választottál. Így első ránézésre...

Iván: - És te hogy jössz ki a férjeddel?

Olga: - Jól. Átlagos, szimpla, de nagyon értelmes, és a lelkét is kiteszi a családért. Remekül keres, nincs kurvája. Szeretem.

Iván kesernyésen: - Hát ennek végül is örülök... Bár számítottam arra is, hogy esetleg újra... Hogy mi ketten újra...

Olga kesernyésen: - Ez most vicc?

Iván sértetten: - Miért lenne az? Még mindig gyönyörű vagy, és úgy érzem, hogy szükségem lenne rád.

Olga: - Néha, néha? Ha már kicsit unod az asszonyt? Én lennék a titkos szerető? Ugyan, Iván. Ez nem méltó egyikünkhöz sem. .... és remélem, talán azt is felfogod, hogy lezártam a múltam. Már régen nem szeretlek. És ha belepusztulnék, sem akarnálak újra szeretni. Éppen elég fájdalmat okoztál nekem. Soha nem fogom elfelejteni. Mint beszélgetőtárs, vagy régi barát elfogadlak, de ez a maximum. Értesz végre? De térjünk vissza egy picit a múltba. Van fogalmad róla, hogy mennyit kerestelek? Egyik napról a másikra kiléptél ebből a kapcsolatból. Sem egy telefonhívás, semmi.

A munkahelyedet otthagytad, a városból is elköltöztél. Fogalmam sem volt, hogy hol vagy. Mikor egy idő után összeszedtem az erőmet, és elsétáltam a régi szerelmi fészkünkhöz, ahol olyan boldogok voltunk, már egy új név volt a régi ház falán!!! Érted? Egy új név...

ZENE: ÚJ NÉV A RÉGI HÁZ FALÁN   ( A Csönd évei című album )

Olga énekli Ivánnak.

                                                   *

Világítás, és szereplők maradnak.

Iván újra rágyújt. Bűntudatos, szégyenkező.

- Nagyon zavaros volt akkor az életem, Olga… Mikor se szó, se beszéd eljöttem, jószerivel azt sem tudtam, mit csinálok. A nagybátyám alapított egy céget itt Pesten, kezdett neki nagyon jól menni. Kért, hogy szálljak be. Pont ilyen diploma kellett hozzá, mint az enyém. Nem akartalak elhívni az ország másik végéből. Te ott születtél, ott élnek a rokonaid, a barátaid. Nekem senkim nem maradt ott rajtad kívül. Tudom, hogy meg kellett volna írnom, vagy mondanom... Mindig halogattam. Közben megismerkedtem Évivel... Aztán már szégyelltem írni. Utána meg próbáltam elfelejteni az egészet. Mikor a kettőnk cége üzleti kapcsolatba került, és TE vetted fel a telefont, alig mertem megszólalni. De olyan hűvös, és közönyös voltál, hogy röhejes lett volna a húsz évvel ezelőtt történtekért magyarázkodni... Persze alkalmat sem adtál rá... Igazad volt.

Olga: - Tényleg hagyjuk, Iván. Élvezzük még egy kicsit ezt az estét, aztán felejtsük el. Így lesz jó. Holnap már igazat fogsz magadban adni nekem.

Iván elgondolkodva nézi.

- Lehetséges. ...Hiszen mi mást is mondhatna ilyenkor a teremtés koronája? … a büszke, és kemény férfi? - kínosan nevet.

Olga: - Gondolod, hogy én nem vagyok büszke? - sírással küzd.

Iván: - De nem ezért?...

Olga: - Ne csináld ezt... Te pótolhatatlan vagy... De csak gondolatilag... Jó lesz így, drága? - nevetni próbál, nem sikerül.

Iván: - Hát mégis kevés voltam neked...

ZENE: KEVÉS VOLTAM NEKED    ( Maradj velem című album )

Iván énekli Olgának.

                                                  *

 A dal végén bemennek a szobai díszletbe. Erkély-fény kialszik, szoba világos lesz.

Bandi beszél éppen:

- Olyan lehetetlen? Mi a fenéért olyan lehetetlen, hogy az embernek igazi barátja legyen? Aki nem röhög a háta mögött, és nem várja a leeső koncot? Miért?

Zoli csendesen: - Nekem még nem volt igazi barátom...

Tibor: - Több, mint valószínű, hogy nekem sem...

Bandi: - Pedig olyan jó lenne... Valaki, bárki, aki… Most csak képletesen mondom: szóval aki a kedvedért még... még... még valami nyavalyás felhőt is el tud kergetni a házadról, érted??? - kiabál rekedten.

ZENE: KERGESD EL A FELHŐT A HÁZAMRÓL  ( Maradj velem album ) Bandi énekel mindenkinek.

                                                   *

Világítás marad.

Iván csendesen megszólal:

- Hát gyerekek, eléggé beletapostunk egymás lelkébe ma este. Nem? Szerintetek, mi lenne jobb? Igyunk még néhány üveggel, és holnap majd nem emlékszünk semmire, vagy mindenki nyalogassa otthon a sebeit, és vonjon le mélyenszántó konzekvenciát a mai estéről? - keserűen mosolyog. Éva mellé lép, átkarolja a vállát. A hangja kellemesen nyugodt, de érezni, hogy ő is tele van lelki sérülésekkel.

Éva: - Tegyük fel szavazásra a kérdést!?

Iván: - Szerintem először ígérjük meg egymásnak, hogy nemsokára újra találkozunk. Ha legközelebb még jobban kitárulkozunk, akkor is. Legalább tényleg megismerjük egymást.

Zoli: - Egyetértek. Esetleg kössük valamilyen ünnephez?

Iván: - Fölösleges. Nálunk például akkor van ünnep, ha csinálunk magunknak. De ezzel mindnyájan így vagytok, nem?

Adél: - Ki nem állhatom a hivatalos ünnepnapokat…

Bandi: - Én sem…

Zoli: - Szerintem egyikünk sem. Legyen egy külön ünnepünk megint!

Általános helyeslés a társaságban.

ZENE: TUDOD, ÜNNEP LESZ MEGINT    ( Időtörés című album )

Mindenki énekli.

                                                  *

Világítás marad.

Tibor: - Igyunk még egyet, aztán menjünk! Jó lesz így?

Edina: - Nekem mindegy...

Tibor: - Menni kéne szivi! Késő van.

A többiek bólogatnak. A házaspárok, valamint Edina és Tibor, Zoli és Erika felállnak, átkarolják egymást, Bandi, Gyuri, Olga magányosan szedelőzködik. Mikor megszólal a zene, mindenki énekel. Félkörben állnak, az összetartozó párok a refrénnél egymás felé fordulnak, a magányosan álldogálók behunyt szemmel, keserű arccal éneklik a refrént.

ZENE: HAZAFELÉ   ( Maradj velem cimű album )   

                                                     *

Világítás marad. 

Feri: - Egy utolsó italban még benne vagyok. Csak hétfő ne lenne. Egyszerűen nem lehetek fáradt. Te már csak tudod, Iván.

Tibor: - Hát még én mennyire tudom! Egy rossz döntés másnaposan, és oda a keservesen megszerzett nagy haszon! Egyszerűen nem lehet!

Ha ma leiszom magam a sárga földig, holnap tuti, hogy ráiszok, és akkor mi lesz a céggel? Volt már ilyen! Pedig néha olyan szívesen szabadulnék... Kikapcsolnám magam... De egyszerűen lehetetlen...

A társaság össze-vissza kiáltozik: - Gondolod, hogy én nem? Azt hiszed, én nem? - ismételgeti mindenki.

ZENE: FOROG A KERÉK     ( A Csönd évei című album )

Mindenki énekel, közben felszedelőzködnek. A dal végén egymást átölelve kimennek a bejárati ajtón. A szín elsötétül.

                                                         *

Szín kivilágosodik. Éva és Iván egymást átölelve, hátradőlve ülnek a kanapén. Fáradtan nézik egymást, mosolyognak. Iván végigcsókolja a nő karját a válláig.

Éva: - Végre elmentek. Mára elég volt belőlük, nem?

Iván: - Szerintem holnapra is. Úgy tervezem, hogy ki sem bújunk az ágyból hétfő reggelig.

Évi nevetve körbemutat: - És ez a disznóól?

Iván, miközben a nyakát csókolgatja, azt dünnyögi: - Majd hétfőn a bejárónő rendet tesz. Tudod, hogy amíg van miből, addig mindent megteszek, hogy kíméljelek. ... és szerencsére van miből.

Éva: - Tudom, szívem. ... és azt is tudom, hogy most mit fogsz mondani...

Iván: - Na mit?

Éva: - Hát, hogy nem érte meg iderángatni a Gyurit meg az Olgát.

„Persze a te ötleted volt Évikém, és én ezért mentem bele...” - utánozza jókedvűen a férfi hangját.

Iván kicsit megdöbbenve: - Tényleg ezt akartam mondani!

Éva: - Hát akkor erről ennyit! Rendben?

Iván: - Tudok én neked ellent mondani? Pedig néha olyan vagy, mint egy kiismerhetetlen idegen! De ez csak jót tesz mindkettőnknek. Ugye?

Cinkosan összenevetnek. Láthatóan jól megértik, és szeretik egymást.

Nem feltétlenül szerelemmel. Ez már sokkal több annál. Két ember, életre szóló szövetsége. Mindhalálig.

ZENE: IDEGEN        ( Időtörés című album )

Duettben éneklik, a kanapén ülve.

Szín elsötétül.

                                                 VÉGE