A VASKORTÓL A HONFOGLALÁSIG
  2005.04.28. 09:03

A TISZAKÖNYÖK TÖRTÉNETÉBŐL

A VASKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

   A késő bronzkori gávai kultúra népessége a korai vaskorban is tovább élt vidékünkön valószínűleg géta népelemekkel keveredve. Ebben a korban építhették a két hold területű, téglalap alaprajzú földvárat Tuzsér és a Tisza között. A középső vaskorban, i. e. 560 táján keletről nomád szkíták árasztották el az Alföldet, a Nyírségből sok temetőjük ismert, a Tiszakönyökben azonban eddig még nem találták meg nyomaikat. Ők terjesztették el itt a vaseszközök és a fazekaskorong használatát.

   Az i. e. 3. század közepén nyugatról kelták hódították meg területünket, a szkíta kori lakosság behódolt, néhány évtized alatt átvette a kelták ún. La Téne művelődését, és fokozatosan beolvadt. Újkenézben kelta sírleletek kerültek elő, köztük vassisak töredékei, továbbá bronzból öntött figurák (szarvasmarha, kutya, madár és egy bikafejű amulett). A munkácsi Gallishegyen két évszázadig város jellegű kelta törzsi központ virágzott, itt pénzt is vertek makedón mintára, feltehetően innen ered az a barbár tetradrachma (II. Philipposz makedón király tetradrachmájának utánzata az i. e. 3. sz. első feléből), amely Tiszabezdédről került a nyíregyházi múzeumba.

   Az i. e. 1. században a dákok nagy hadjáratokkal igyekeztek kiszorítani a keltákat az Alföldről, ezek kíméletlen irtóháborúkká váltak. Bár a területünkön élő keltákat legfeljebb átmenetileg igázták le, a lakosság nagyon megritkult, sőt Bóna István szerint AFelső-Szabolcs jó kétszáz éven át lakatlan erdővidék volt, illetve azzá vált.@ Az így keletkező űrt a 2. század végére a szarmaták tölthették be, mindenesetre a Tiszakönyök újra benépesült. Tiszabezdéden az utóbbi évek leletmentő terepbejárásai során több helyen is császárkori edénytöredékeket találtunk, Záhonyban pedig római pénz került elő, ami a Dáciával fennálló kereskedelmi kapcsolatokra utal.

   A 3. század elején keleti germán népcsoport költözik ide: a viktoválok. Feltehetően tőlük származik a Fényeslitkén talált római számszeríj-fibula (ruhakapcsoló dísztű). A század végén pedig a vízigótok által legyőzött gepidák vonultak vissza ide. Mándokon kétfülű, amforaszerű cserépkorsójuk került elő, Záhonyban pedig egy 5. századi nő sírjából üveggyöngy nyaklánc és kisméretű fibulapár. A két művészi megformálású, kecses ruhakapcsoló dísztű ezüstből készült, felületét vékony aranyozás borítja, és ékvéséssel díszítették. A gepidák 490-500 körül kiürítették vidékünket, helyüket ismét erdők foglalták el.

   567 után avar fennhatóság alá került a Tiszakönyök is, de csupán határvidékük lehetett, mivel a korai avar korból nem ismerünk leleteket innen, csak a késő avar korból (a 8. századból): id. Rácz Géza szóbeli közlése szerint Tiszabezdéden az új iskola építésekor ÉNy-DK-i tájolású sírokat figyeltek meg, Záhonyban pedig a régi vasútállomás előtti dombon egy fehér bronzból öntött szíjvéget találtak.

   Mivel az avarok nemigen népesítették be vidékünket, szlávok települtek be ide. Tiszaszentmártonból került elő egy vésett görög kereszttel díszített, bizánci készítésű bronzfibula, amelyet újabban a 6. században beköltöző szláv népességnek tulajdonítanak. (Bóna István a záhonyi szíjvéget is egy szláv főnök övdíszének tartja.) Szláv eredetű településneveink, helyneveink sokasága is csak a magyar honfoglalás előtt itt élt szlávoktól származhat.

    (Irodalom: Kisvárda története. B Kisvárda, 1961. B 63-94. p.; Szabolcs-Szatmár-Bereg megye monográfiája. 1. B Nyh., 1993. B 64-121. p.; Szabolcs-Szatmár megye műemlékei. 1. B Bp., 1986. B 15-48. p.; Tóth Endre: A Tiszakönyök történelméhez. B Miskolc, 1974. B 49-57. p.; Ulrich Attila: A Jósa András Múzeum éremkiállításának katalógusa. B Nyh., 1997. B 5. p.)

Czető András