Tiszakönyök Tükre, Internetes kulturális lap.
Tiszakönyök Tükre, Internetes kulturális lap.
Menü
 
Kisvárda 600 év visszatekintés kiállitás

 
Bakajsza András írásai,könyvei
 
2007. év anyagai
 
Tiszakönyök története
 
Tiszakönyök települései
 
Tiszakönyök Tükre
 
Kiadványaink
 
2006. évi programjaink
 
Mandula József versei
 
Írók - költők

Szeifried Zoltán grafikái

 
Térség neves vendégei
 
2008 év anyagai
 
2009. Anyagai
 
2010 év anyagai
 
P.Dobrossy Rita Írásai
 
Látogatók
 
Könyvajánló
 
Várday család kiállítás

 
P. Dobrossy Rita Novellák (2007.)
P. Dobrossy Rita Novellák (2007.) : Kábulat

Kábulat

P Dobrozsi Rita  2007.05.21. 23:53

kisregény

 

 

                                                                KÁBULAT

                                                                                      kisregény

 

A nő hatalmasat sikoltott. Hirtelen fölült az ágyon, és riadtan nézett körül. Szeméből patakzottak a könnyek. Reszkető kézzel simította hátra hosszú szőke haját. Megpróbálta lefejteni magáról a csomókba gyűrődött, átizzadt takarót. Nagyon lassan lerakta a lábait az ágyról. Újra elfogta a félelem. Nem mert, és nem is tudott volna fölegyenesedni.

Hirtelen kivágódott az ajtó. Egy nagydarab, fehér köpenyes asszony lépett be.

 - Hogy érzi magát? - kérdezte közömbösen.

- Hol vagyok? Hogy kerültem ide? Válaszoljon már! - kiáltott hisztérikusan a nő.

A fehérköpenyes kényelmesen a falhoz támaszkodott, és monoton hangon beszélni kezdett:

 - Nyugodjon meg asszonyom, nincs semmi baj. Most van a legnehezebb szakaszban, de ezen túl fog esni... megkezdődtek az elvonási tünetek... Kérem, figyeljen rám! Megpróbálok mindent elmagyarázni! Ha viszont sikoltozni kezd, sokkal több időbe kerül, míg megért engem, és ön is sokkal később nyugszik meg. Érti, amit mondok?

A szőke nő erőtlenül bólintott. Az arcán lassan szivárogtak a könnyek.

 - Amint látja, ez egy kórterem. Persze, luxus szinten. Ez egy különszoba az ön részére. Fürdőszoba, és mellékhelyiség is tartozik hozzá. Televízió, videó, DVD, hifi-berendezés, légkondicionálás, és más egyéb szolgáltatások várják. A személyzet igyekszik teljesíteni minden kívánságát. Ez vonatkozik az étkezésre is.

A nő idegesen megrándult. A fehérköpenyes gyorsan folytatta:

 - Nagyon kérem, ne essen pánikba. Azzal csak hátráltatja a terápiás kezelést... Próbáljon megnyugodni, mindjárt folytatom.

A nő némán figyelt, miközben erőtlen kísérleteket tett arra, hogy fölálljon.

- Ez a magánklinika, ahová önt hozták, a szenvedélybetegek kezelésére jött létre.

A legkitűnőbb orvosok, és pszichológusok fognak önnel foglalkozni. A kezelőorvosa majd elmondja a terápia lényegét. Én az ügyeletes nővér vagyok. Igyekszem minden kívánságát teljesíteni, de ne kérjen tőlem lehetetlen dolgokat. Csak az ön gyógyulását elősegítő kéréseit tudom megoldani, ezért...

 - A férjem volt? Ő hozatott ide? - suttogta rekedten a nő.

 - Igen, a férje intézkedett. Mivel ez az ország legdrágább magánklinikája, biztosíthatom, hogy mindenből a legjobbat fogja kapni. A kedves férje azt mondta, a pénz nem számít. Viszont egyelőre senki nem látogathatja, és nem telefonálhat. Kérem, ne akarja kijátszani ezeket az intézkedéseket. Nem lehet... Nincs rá módja... Megértett engem?

A szőke nő némán meredt maga elé. Lassan felemelte a fejét. A tekintete, és a hangja egyaránt elkínzott volt:

 - Mikor hoztak ide? Tegnap éjszaka?

 - Igen. A férje a hálószobában talált önre, eszméletlen állapotban. Nagy mennyiségű kokain származék volt a vérében. A férje elmondta, hogy ön több éve kábítószerfüggő, de még egyszer sem sikerült arra rábírnia, hogy önként feküdjön be egy klinikára... Tegnap túladagolta magát, hölgyem. Az utolsó pillanatban hozták be.

A nő összegörnyedt az ágyon. Újra elfogta a görcsös remegés. Hosszú, lakkozott körmeivel széttúrta a haját. Fuldokolva sírni kezdett.

 - Hagyjanak békén... el akarok menni... hagyjanak békén...

Az ápolónő a beteghez sietett, majd megnyomott egy jelző-gombot az ágy fölött.

Néhány pillanat múlva egy középkorú orvos lépett a kórterembe. Két markos ápoló követte.

Egyesült erővel lefogták a rángatózó, kiabáló beteget. Az orvos kezében már is villant az injekciós tű.

                                                            

                                                              *

 

  A szőke nő idegesen tördelte a kezét. Minduntalan helyzetet változtatott a kényelmes fotelban.

 - Rágyújthatok? - fordult rángatódzó mosollyal a vele szemközt ülő orvoshoz.

 - Ha így könnyebb, csak tessék! - a doktor hangja csupa udvariasság volt, mégis gépiesen koppantak a szavai.

 - Nos, kezdjük a legelején, hölgyem. A neve...

Az orvos látszólagos buzgalommal kezdett az iratai között keresgélni, valójában azonban arra várt, hogy a páciens szólaljon meg.

 - Yvett... Deborah... 1975-ben születtem... Anyám neve...

 - Ugyan, drága asszonyom, ez most pillanatnyilag nem szükséges. Kérem, ne tekintse ezt a beszélgetést ennyire hivatalosnak. Hozathatok egy pohár hideg gyümölcslevet, vagy egy teát?

 - Köszönöm, semmit. Még nagyon sokáig... úgy érzem, erőltetnem kell minden kortyot, és minden falatot... – mondta bágyadtan Yvett.

 - Meglátja, ez nem fog a végtelenségig tartani. A szervezete napról napra erősödni fog. Az én dolgom most az, hogy a lelkét is rendbe hozzam!

Az orvos arcáról egy pillanatra sem tűnt el a rutinos mosoly.

Yvett fásultan nézte.

 - Kérem, ha lehetséges hamar essünk túl a beszélgetésen. Nem érzem jól magam.

 - Már kezdjük is hölgyem! Szólíthatom Yvettnek?

Nem várt választ. Behízelgő, megnyugtató hangon folytatta:

 - Bizonyára többen is mondták már önnek, hogy nálunk a legjobb kezelésben fog részesülni, hiszen ez a magánklinika a legtökéletesebb felszereléssel, a legnagyobb kényelemmel, és szakmailag a legkiválóbb orvosokkal van ellátva.

A doktor egy félfordulatot tett a fotelben.

 - Mikor ment férjhez, Yvett?

 - A jövő hónapban lesz öt éve.

 - Szerelmi házasság?

 - Nem, doktor úr! Abszolúte nem!

Yvett szeme szikrázni kezdett. Ingerülten fújta ki a füstöt.

 - Nagyon szegények voltunk. A szüleim korán meghaltak... Érettségi után fél évvel teljesen egyedül maradtam. Testvérek, rokonok nélkül éltem…

Yvett sírásban tört ki. A doktor rezzenéstelen arccal várakozott. Néhány perc után megszólalt:

 - Erről az időszakról még sokat beszélünk majd. Most kérem, azt mondja el, miért kötött olyan házasságot, ami elmondása szerint nem szerelemre épült...?

 - Hogy miért? - Yvett hangja keserű volt, és indulatos.

 - Mert nem akartam éhen fölfordulni! Sem kiállni a sarokra! Pedig nem sok kellett hozzá… Rendes munkát nem kaptam, takarítani az érettségimmel nem akartam. Jött egy lehetőség: fotómodellt kerestek. Teljesen naiv, és tapasztalatlan voltam. Ezt alaposan ki is használta az ügynökség, mert alig fizettek valamit, és mindig csak hónapok múlva.

Pedig akkor már gyakran jelentek meg fotóim. Az ügyvéd úr, - vagyis a kedves férjem - fölfigyelt egy képemre, az valamelyik újságban. Mivel köztudottan a legtöbb ismeretséggel rendelkező, legjobban fizetett ügyvédek egyike volt már akkoriban is, nem került túl nagy fáradtságába, hogy bemutassanak minket egymásnak... Én ájuldoztam a boldogságtól... Elhitette velem, hogy fontos vagyok neki. Villogott velem a partikon. Jól néztem ki, és tudtam szellemes, értelmes is lenni, meg minden…

Szinte a megkérdezésem nélkül rángatott az oltárhoz... hogy aztán annyiba se vegyen, mint egy kóbor kutyát. Csak parancsolgatott... bármit megtehetett velem... övé volt a vagyon... Engem meg elkábított a rengeteg pénz...  Végül is, hálás lehettem érte, hogy ilyen körülmények között élhetek. Természetesen dolgoznom sem kellett. Én megpróbáltam szeretni is... de láttam, hogy csak a testem kell neki... meg, hogy mutogathasson a partikon, mint egy dísztárgyat… semmi több... - Yvett vállát újra rázta a zokogás. Az utolsó mondat sikolyával még teli volt a levegő.

A pszichológus arca egykedvű maradt. Gondosan jegyzetelt egy noteszbe, aztán fölnézett:

 - Kérem, Yvett, nyugodjon meg! Nem szeretném tovább fárasztani.

Ebben a stádiumban még nagyon sok pihenésre van szüksége. Nemsokára megkapja a gyógyszereit. Próbáljon meg minél többet sétálni. Élvezze a friss levegőt. Az idei május csodálatos, nem gondolja?

Az orvos nem számított válaszra. Nem akarta tovább kínozni ezt a még leromlott állapotában is gyönyörű asszonyt. Pillantása sokáig elidőzött a vékony, formás testen, a bájos arc megtört vonásain, és a mélytüzű szempár vadságán.

 - Engedje meg, hogy kikísérjem! Ha bármilyen kívánsága van, kérem szóljon! ...és ha ajánlhatok még valamit... Szereti a komolyzenét?

A nő arcán megrezdült valami belső fény:

 - Nagyon szeretem. - suttogta.

 - Hát akkor ajánlanám Mozartot. Csodálatosan nyugtatja az idegeket. Viszontlátásra holnap!

 

                                                               *

 

 Yvett sápadtan, és kábultan állt a májusi nap sugarainak tüzében. Szinte az idejét sem tudta, mikor volt utoljára hosszabb ideig a szabadban.

Eszébe jutott hatalmas nappali szobájuk, az állandóan összehúzott, vastag függönyökkel. Beleborzongott a gondolatba.

Mint aki most tanul járni, lassacskán botorkálni kezdett az üde-zöld pázsiton.

Egy kerti pad felé igyekezett, amelytől néhány lépésnyire már kipattantak a virágok az orgonabokron. Mikor leült, patakokban csurgott róla a verejték.

" Úgy látszik, túlbecsültem az erőmet... Ma délben már tényleg ennem kell valamit, ez így nem mehet tovább. Mit is mondott a doki, mikor legutóbb beszélgettünk? Magának is akarnia kell, Yvett! ...igen, ezt mondta... De vajon tényleg akarom? ...Hogy aztán visszamenjek HOZZÁ??? ...és megint kezdődjön minden előlről... a durvaságai... az ütései... a rágalmai..." - gondolta.

Néhány percig mereven nézett maga elé a levegőbe. Aztán a tenyerébe temette az arcát.

 "… és ha már nem bírom tovább, kezdődik újra a narkózás is...Úristen! Ezt nem akarhatom! Nem eshetek vissza, egy ilyen állat miatt! De hogy bírjam ki másként mellette? ...Hogy lehet ezt kibírni? ...Senkim sincs, aki segítene, ha hazakerülök! ...az az újgazdag csorda csak röhögne rajtam! Tőlük végképp nem várhatok segítséget, hiszen az első füves cigarettát is ők nyomták a kezembe! ...Persze, jó pénzért! Ingyen csak addig adták, amíg rászoktam! ...utána  megkérték ám az árát!"

Hirtelen fölkapta a fejét. Elkínzott vonásai valami elszántságot mutattak:

"Nem megyek vissza hozzá, és kész! Valahol, valahogy megpróbálok munkát találni. Istenem! Legalább azt a házat ne adtam volna el, ami a szüleimé volt! ...De hát kellett ez a pénz is a narkóra... Bár csak komolyan értenék valamihez! Van egy érettségim, meg rengeteg lexikális tudásom, de hát mire megyek vele? Persze elmehetek fizikai dolgozónak is, ha végképp nincs más lehetőség. Minden kezdet nehéz, de majd megszokom. Ha legalább egy kis megtakarított pénzem volna...! Csak annyi, amiből egy albérlet kitelik. Mert TŐLE nem kell semmi! Ezt megfogadtam! Legalább az önérzetemnek ez a kis morzsája maradjon meg…Hogy a saját erőmből…"

Csüggedten hajtotta le a fejét.

"Ami a legborzasztóbb az egészben, hogy simán el sem válhatok. Megmondta az az állat, hogy amíg hozom a formámat, és díszpintyként mutogathat a partikon, na meg vigyorogni tudok az agyalágyult ügyfeleire, addig szüksége van rám. És mivel rengeteg a válóperes ügyvéd barátja, elképzelhetetlenül megnehezítenék, meg elhúznák az ügyet a végtelenségig. A kedves férjem még a narkóra is csak a vállát rángatta. Sokszor ő tolta elém az anyagot, ha nem talált megfelelően feldobottnak egy-egy fogadás előtt."

Iszonyodva behunyta a szemét.

„Úristen, mikor először a képembe vágta... nem, ezt nem lehet elfelejteni... Mikor legelőször azt mondta:" Narkózz csak nyugodtan, szivi, látom, így még jobban tetszel ezeknek!" ...és körbemutatott a társaságon. Aztán, csak úgy mellékesen vetette oda:

“Ha már végképp szétmentél a drogtól, akkor lecseréllek egy új nőre! Viszont nem fogsz kapni egy vasat sem, erről én gondoskodom! Tudod, hogy császár vagyok a szakmában, és minden érv ellened szól majd. Gondold meg, egy önmaga ellátására is alig képes, kábítószeres, ostoba tyúkkal lesz dolga a bíráknak… Azt is el tudom érni, hogy egy elmegyógyintézetben végezd… De ez nem most lesz. Egyelőre túl kívánatosnak tart mindenki, és ha be vagy lőve, még a halottba is életet lehelsz. Szóval felőlem azt csinálsz, amit akarsz, de ha már nem kellesz, akkor eltakarodsz innen egy szál ruhában! Értve vagyok?"

Yvett, a szörnyű emlékek súlya alatt megtörten kuporgott a padon. Belé villant a felismerés, hogy mindennel elkésett. A férje biztosan azért hozatta ide, hogy a klinikáról kapott papírok birtokában megindíthassa ellene a válópert. Ami, végül is nem baj, viszont ő tényleg egy szál ruhában távozhat ebből a házból.

Lassan dörzsölgetni kezdte a halántékát. A szeme szárazon égett.

Iszonyúan gyengének, és tanácstalannak érezte magát.

Belekapaszkodott a pad támlájába, és reszketve talpra állt. Meg-meg bicsakló térddel indult vissza az épület felé. A lépcsőfeljáró előtt minden ereje elhagyta.

Ájultan esett össze.

Arra eszmélt, hogy az ápolónő egy hatalmas csokor fehér orgonát rendezget az asztalán.

Már volt ereje egy pici félmosolyhoz:

 - Csak nem a férjem küldte ezt a gyönyörű virágot, nővér?

Az ápolónő úgy rezzent össze, mint akit csínytevésen kaptak. Zavart szánakozással fordult a fiatal nőhöz:

  - A klinika figyelmessége, asszonyom. A professzor úr arra gondolt, hátha jobb kedvre deríti önt ez a látvány.

Odasietett az ágyhoz.

 - Nagyon örülünk, hogy már jobban van. Ne tulajdonítson jelentőséget az ájulásnak, hiszen csak a gyengeség jele. Szerencse, hogy az egyik ápolónk épp a közelben volt. Hanem most már tényleg ennie kell valamit. Engedje meg, hogy hozzam az ebédet. Nagyon könnyű, és tápláló ételek. Rendben van?

Yvett bólintott. Mikor a nővér kiment, szeme elé emelte lesoványodott kezeit. Rémülten nézte vékony ujjait.

 - Itt hozom az ebédet! Várjon, majd segítek fölülni! - lépett be a nővér.

 - Maga igazán nagyon kedves! - próbált meg mosolyogni Yvett, és birkózni kezdett az első falatokkal.

Az étellel együtt nyelte sós könnyeit is.

 

                                                              *

 

Yvett újra a pszichológusával beszélgetett. Az arcán már nyoma sem volt a régebbi riadt kétségbeesésnek. A helyére valami elszánt nyugalom költözött.

 - Úgy látom, nehezen fog indulni a mai beszélgetésünk, asszonyom!

 - Ugyan miért?

 - Látom az arcán, és a testtartásán, hogy nem szívesen beszélne most magáról...

 - Kérem, azért mégis próbálkozzon, uram! Elvégre ezért kapja a fizetését!

Yvett hangja nem tűnt gúnyosnak. Merően nézte az orvost.

 - Örömmel könyvelem el ezt a megjegyzést asszonyom. Hiszen - ha lassan is - de ön már gyógyul. A mostani viselkedése egy lépéssel közelebb hozta önt ehhez a folyamathoz. Engedje meg, hogy megkérdezzem:

 - Elégedett a szobájával?

 - Igen, megfelelő.

 - Milyennek találja az ételeinket?

 - Jóízűek.

 - A nővérek...

 - Ugranak minden szavamra.

Az orvos elgondolkodva nézte az asszonyt. Hirtelen följebb emelte a hangját:

 - Nem hiányzik már olyan erősen a kábítószer? Kérem, válaszoljon őszintén!

 - Ha nem ártanék vele borzalmasan a szervezetemnek, már régen megszöktem volna innét, és az utcán árulnám magam... persze, drogért...

- Ennyire hiányzik a kábulat? Pedig olyan szépen erősödik napról-napra. Viszont az örvendetes tény, hogy kezd önben felülkerekedni az életösztön, és belátja, hogy mennyit ártott magának.

A nő hangja elcsuklott:

 - Persze, hogy belátom... mindig is tisztában voltam vele... de nem találtam megoldást... nem tudtam senkihez fordulni... nem is akartam talán... amíg tartott az a fantasztikus érzés, el tudtam felejteni mindent...

 - Mire gondol, Yvett? Mit akart elfelejteni?

 - Hogy ostobán hozzámentem egy vadállathoz, mert elhittem, hogy fontos vagyok neki! Aztán már csak a pénze kellett... neki pedig csak a testem... És el akartam felejteni, hogy nincsenek szüleim, nincs testvérem, nincs senkim! Hogy éhen fogok dögleni, ha valaki nem segít, mert egyedül teljesen képtelennek éreztem magam a nagybetűs életre...! Mindig is gyenge voltam...!

Yvett már hisztérikusan kiabált. Az arca könnyben ázott.

 - ...és ez még csak a kezdet volt, drága doktor úr! Akkor még lett volna visszaút!

De aztán… mikor már rászoktam a narkóra... akkor már... Ha nincs az ő pénze, nem tudtam volna megvenni az adagomat. Arra pedig nem hagyott időt, hogy kipihenjem magam, és megszűnjenek az elvonási tünetek. Partiról partira húzgált, és mindig feldobottnak, jópofának kellett lennem! Ez végül már csak folyamatosan belőve ment.

- A férje egyáltalán nem is akart segíteni önnek a leszokásban?

- Hát persze, hogy nem! Hiszen neki csak az számított, hogy szórakoztassam a társaságot! Egyetlen feladatot kaptam a narkóért cserébe: legyek elbűvölően csinos, és roppant intelligens modorban csacsogjak a mélyen tisztelt vendégeivel! Akik persze a leendő ügyfelekből, és a roppant fontos beosztású, nagy köztiszteletnek örvendő barmokból kerültek ki! ...Egy idő után már gyenge és gyáva lettem ahhoz, hogy változtassak ezen az ördögi körforgáson...

Yvett kimerülten elhallgatott. Zihálva szedte a levegőt, és a szeme kifejezéstelenné vált.

Az orvos hitetlenkedve nézett rá:

 - Ezt komolyan mondja? Az ügyvéd úr képes volt...

Hirtelen elharapta a mondatot. Gyors pillantást vetett a betegre, és igyekezett hangszínt változtatni.

 - Hiszek Önnek, Yvett. Ezek szerint a férje csak felhasználta a céljaihoz, és kábítószerrel fizetett. Képesnek érzi még rá magát, hogy beszélgessünk erről a témáról?

A nő nem válaszolt. Hosszú szőke hajának egy fürtjét csavargatta az ujjai között. Ez a tevékenység látszólag teljesen lekötötte.

Néhány perc telt el teljes csöndben. Yvett végre fölemelte a fejét:

 - A múltkor Mozart zenéjét ajánlotta nekem, doktor úr. Igaza volt, tényleg megnyugodtam egy időre... Szeretném most újra meghallgatni... Remélem, nincs akadálya, hogy távozzam?

Az orvos úgy pattant föl, mint aki rugón ült.

 - Természetesen távozhat. Nagyon örülök neki, ha leköti magát valamivel. Engedje meg, hogy kikísérjem!

A pszichológus gondolataiba merülve nézett a távolodó nő után. Sokáig csóválta a fejét, és elképedve suttogta maga elé:

 - Ezt igazán nem hittem volna az ügyvéd úrról! Olyan tisztességes embernek látszik!

 

                                                     *

 

Yvett teljes erejéből futott. Ritmikus lélegzete szaggatottá, majd görcsösen fulladozóvá vált, mégsem tudta abbahagyni a mozgást. Homlokáról a szemébe csöpögött a verejték.

A bordái között jelentkező égető, szúró fájdalom végre megállásra kényszeríttette. Lihegve támaszkodott egy vén tölgyfához, és a tréningruhája zsebébe gyömöszölt zsebkendőt kereste. Gyors mozdulatokkal törölgette a homlokát, aztán boldog mosollyal leroskadt egy fa tövébe, a fűre.

Lábát felhúzta, állát a térdeire támasztotta, és nézelődni kezdett.

Elsőként egy katicabogár keltette föl a figyelmét. Sokáig figyelmesen nézte a parányi élőlényt. Segített neki fölkapaszkodni egy magas fűszálra. Később két tenyerét végigfektette a csiklandós fűszálakon, majd az arcát is beletemette a csodálatos illatú, élénk-zöld növénybe. Ujjai kutatva futottak a fűszálak között. Újra és újra végigcirógatta a gyepet. Nem tudott betelni vele.

Aztán a nap felé fordult, és lefeküdt a fa alá. A lombok közt átcikázó fény olyan erős volt, hogy be kellett hunynia a szemét. Sokáig így maradt, mozdulatlanul. Az érzést, ami hatalmába kerítette, nem tudta mihez hasonlítani.

"Elátkozott, megutált, keserű, fárasztó, fájdalmas, félelmetes, csodálatos élet! Kellesz nekem!" - gondolta összefüggéstelenül, zagyván, miközben boldog mosollyal feküdt a tölgyfa alatt. Ahogy kinyújtóztatta tagjait érezte, hogyan feszülnek az izmok régóta meg nem dolgoztatott karjában, és lábszárában. Szinte maga sem értette, hogy miért ilyen jókedvű.

" - Talán ez a gyönyörű kora nyári idő teszi... Vagy az, hogy egy ideje már nem kívánom a narkót... és megerősödtem! Újra van kedvem futni! Tornázni! Normálisan eszem! Most például éhes is vagyok! Ez szinte hihetetlen! Huh, de jól fog esni holnap egy kis izomláz!" - gondolta jókedvűen Yvett.

Még mindig csukott szemmel feküdt, mikor váratlanul egy hang szólalt meg a feje fölött:

 - Tudom, hogy zavarom. Elnézést. Nem óhajtok társalogni, sem megismerkedni önnel, de szeretnék leülni itt. Ez ugyanis a kedvenc helyem.

Yvett meglepetten tekintett föl. Egy negyvenes éveiben járó, magas, kimondottan jóképű férfi nézett vele farkasszemet. Yvett rögtön felismerte. A férfi az egyik legnépszerűbb színész volt még néhány éve. Az általa, és a kritikusok által is legtehetségesebbnek tartott művész… A kedvence… De mostanában nem játszott sehol.

 - Csak tessék! – dadogta Yvett.

A tréningruhás színész ráérősen leereszkedett a földre, majd egy doboz cigarettát

szedett elő a zsebéből. Kínálás nélkül rágyújtott. Mélyen leszívta a füstöt.

Szeme a távolba meredt, látszólag tudomást sem vett a mellette fekvő nőről.

Yvett zavarban volt. Ahogy a férfira pillantott, lassan oszladozni kezdett benne az a szikrázó boldogság, ami eddig eltöltötte. A mellette ülő ember arcát mély, keserű barázdák szántották, és a szemében annyi fájdalom sűrűsödött, hogy a nő beleborzongott.

Egyikük sem törte meg a csendet.

Végül Yvett, aki maga sem tudta mennyi idő telhetett el, suttogva megszólalt:

 - Adna nekem is egy szál cigarettát?

A férfi az álmukból fölvertek sutaságával fordult a nő felé. Mélykék szemeit szinte belefúrta a másik szempárba.

 - Bocsánat. Parancsoljon...

Gyors mozdulattal az öngyújtójáért nyúlt. Míg meggyújtotta a nő cigarettáját, Yvett látta, hogy finoman remeg a keze. Ezen picit elmosolyodott.

 - Yvett Deborah vagyok - nyújtotta barátságosan a kezét.

 - Alexnek hívnak.

A férfi fásultan nézte a nőt. Nem nyújtott kezet. Yvett pár percig mozdulatlanul várakozott, aztán ruganyosan fölpattant.

 - Elnézést, de még nem fejeztem be a napi futásomat! - szólt közömbösre erőltetett hangon. Gyors léptekkel távolodott a férfitól. Néhány méter után futni kezdett.

 "Micsoda beképzelt alak!" - kiáltott föl félig-meddig hangosan, miközben érezte, hogy tudat alatt egészen mást gondol.                   

 

                                                           *

 

  A csoportterápiás szoba ezen az esős májusi napon is a megszokott luxussal,

megnyugtató színekkel, és ügyesen megoldott gátlásoldó harmóniával tárult a betegek szeme elé.

Yvett először járt itt. Idegenkedve, összehúzott szemmel nézelődött.

Végül zavartan belesüppedt egy hatalmas fotelbe a helyiség egyik sarkában. Lesütött szemmel cigarettát kotort elő, de a hozzá legközelebb ülő fiatal lány lefogta a kezét.

 - Itt tilos a dohányzás! Nem tudtad?

Yvett szégyenkezve rakta el a dobozt.

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Elfelejtettem a jelszót
 
Óra-forditó
 
 
Számláló
Indulás: 2005-08-31
 
3 D-és képek
 
Tagság Internet címei
 
Egyesület logó
Társoldalak
 
Picasa webalbumok
 

2009 a Magyar nyelv éve

 

Szeifried Zoltán grafikái

 

 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre